Az elmúlt néhány hétben, mint azt több ízben is kifejtettem, úgy éreztem, a hullámok összecsapnak a fejem felett. Most azonban már nem csak összecsapnak, de el is lepnek engem, és fuldoklom. Nem találom a helyem, nem találom a célom, és pocsékul érzem magam minden lehetséges szinten.A hétvégémet táborozással/táboroztatással töltöttem, és rájöttem valamire. Valami nagyon fontosra. Egyedül vagyok. Mégpedig önszántamból. Mert nem hagyom, hogy az emberek megismerjenek, sőt, inkább megoldom mindenki más problémáját, segítek mindenkinek mindenben, csak hogy addig se kelljen magammal, a saját életemmel foglalkoznom.
Ott voltam hétvégén ezekkel a srácokkal, és jobban éreztem magam, mint az elmúlt pár hónapban összesen, de újra és újra beférkőzött a gondolat az agyamba, hogy bár a barátaimnak tartom őket, semmit nem tudnak rólam. Azt tudják, hogy engem éjjel fél háromkor is felhívhatnak, én ugrok, ha baj van (mert volt már erre is példa...), de igazából azt nem tudják, hogy én sosem kérnék tőlük hasonlót. Nem kérnék segítséget. Nem csak tőlük, senkitől sem. Félreértés ne essék, imádom őket. Egytől egyig. Idióták, de éppen annyira, amennyire kell, egy pillanatra sem lehet unatkozni mellettük. Megnevettetnek, meghallgatnak, hasonlítanak rám. De ennyi. Nagyon kevés ember van, akiket közel engedek magamhoz, kevesen vannak, akik ismerik az életemet, igazán ismernek engem.
Ezen akarok most változtatni. Így, három nap sírással a hátam mögött, úgy érzem, elég volt! Komolyan, most elég mindenből. Magamra vállalom az egész világ problémáit, és közben hagyom, hogy a sajátjaim mérföldekkel túlnőjenek rajtam... Szép kis pszichológus leszek...
Nominak néhány nappal ezelőtt már mondtam, hogy én napló helyett novellákat írok. Csakhogy ezeket soha nem mutatom meg senkinek, mert nagyon személyesek. Akkor azt mondtam, nem akarom, hogy ezeket bárki elolvassa, de azóta ezen nagyon sokat gondolkoztam, és úgy döntöttem, talán épp itt lenne az ideje, hogy megtudjátok, hogyan lettem az a lány, aki vagyok. Lesznek olyanok, amik gyerekesnek tűnnek, és valójában azok is, mert évekkel ezelőtt írtam, de akkor úgy éreztem, ez fontos, és ha akkor úgy éreztem, bizony az is volt.
Szóval ezekből a novellákból fogok feltölteni néhányat. Lesznek régebbiek, újabbak és egészen frissek (tegnap befejezettek) is. Addig is kérek egy kis türelmet, hogy összeszedjem magam.
