2015. július 13., hétfő

Elfelejtették

Don’t you dare to forget what this man has done for Real Madrid!
Ne merészeljétek elfelejteni, mit tett ez az ember a Real Madridért!

 
Ez a mondat olyan erős, ez a mondat annyi mindent elmond, ez a mondat minden. Dühös vagyok. Dühös vagyok a vezetőségre, dühös vagyok minden egyes szurkolóra, aki valaha is kifütyülte, dühös vagyok az edzőre, aki mellőzni kezdte és dühös vagyok a játékosra is, aki eltörte a kezét annak idején és ezzel akaratlanul is lavinát indított el.
Az szurkolók hajlamosak elfelejteni, hogy ezek a játékosok elsősorban emberek és csak másodsorban focisták. Márpedig egy ember nem lehet mindig csúcsformában, egy ember hibázhat és hibázik is, egy ember nem tökéletes. Ők mégis minden alkalommal kiteszik a lelküket a pályán egy olyan szurkolótáborért, akitől az első hibáért, az első bizonytalanságért és megingásért kifütyülést kapnak válaszul. Van az a mondás, hogy ha nem tudsz támogatni, mikor vesztünk, ne támogass akkor se, ha nyerünk...
Nem lep meg Iker döntése, sőt, valószínűleg én jóval hamarabb feladtam volna, mégis fáj. Na nem, nem az, amit ő tett, hogy "árulóvá" vált, hanem az, amit a szurkolók és a vezetőség elfelejtett: hogy ki ez az ember és mit tett értük, a csapatért, a futballvilágért. Én sosem felejtem...
Sok sikert Portoban!

#GraciasIker