Elmondani sem tudom, mennyire sajnálom, hogy megint nagyon el vagyok veszve. Az egyetem melletti érettségire és nyelvvizsgára való tanulás minden létező energiámat felemészti. De tényleg. Mikor felállok éjjel az íróasztaltól, bedőlök az ágyba, és elalszom három percen belül. Reggel pedig kezdődik újra. Úgyhogy írni semmi időm sincsen, olvasni se nagyon, kommentelni pedig még annyi sem, de be fogom őket pótolni! :) Remélhetőleg két héten belül felszabadul az eddig magyarozással és németezéssel telt időm nagy része, ugyanis május 6-án meglesz a magyar emelt írásbeli, május 10-én és 11-én pedig a német nyelvvizsga, ezek után pedig már csak - persze a vizsgaidőszak mellett - annyi lesz a dolgom, hogy tételeket tanuljak és annyi olvassak, amennyit csak emberileg lehetséges.
Viszont a nagy irodalom tanulás közben újra és újra rá kell jönnöm, mennyire rengeteg szép vers van. Eddig is imádtam őket, eddig is képes voltam órákig böngészni egy-egy verseskötetet, de csak most jöttem rá, mennyire kevés verset ismerek igazán.
Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal (részlet)
De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.
Szia! :)
VálaszTörlésAzt, hogy kis sem látsz a tanulásból meg tudom érteni, és csak egy közép angol érettségire készülök, de így is éjjel nappal angolozok.
Mi pont most vesszük Kosztolányit a suliban, és ez a verse megmaradt, ez nekem is tetszett :) de a Halotti beszéd és a Hajnali részegség a két nagy kedvencem :):D
Kitartást, és sok sikert az érettségihez meg a nyelvvizsgához :)
puszi, Dorcsy