Vigyázz!

Szemvillanás csak s kész a bűn
és az örökre tart,
örökre büntet,
öngyilkos haraggal
és összetöri az emlékedet,
téged.
Ne hazudj.
Ne halj meg.
Élj benne.
Ez a nagy pillanat.
Vigyázz.

/Kosztolányi Dezső: Vigyázz (részlet)/

Szeretem ezt a verset, ki is van ragasztva a szekrényem ajtajára Szeretem, mert jó nem elfelejteni, hogy milyen könnyű végzetes hibát elkövetni. Egy pillanat elég arra, hogy rossz döntést hozz, és bárhogy szeretnéd is később visszacsinálni, az bizony örökre szól. (Ez a téma egyébként hamarosan előkerül majd az I Hate-ben is :))

A gifnek amúgy nyilvánvalóan semmi köze a vershez, de nagyon szeretem, mert brutális, hogy egy színész - jelen esetben Jensen Ackles - mennyi érzelmet tud sűríteni egyetlen pillantásába. Minden alkalommal megszakad a szívem pusztán attól, hogy nézem.

I'm tired...

Elmondani sem tudom, mennyire sajnálom, hogy megint nagyon el vagyok veszve. Az egyetem melletti érettségire és nyelvvizsgára való tanulás minden létező energiámat felemészti. De tényleg. Mikor felállok éjjel az íróasztaltól, bedőlök az ágyba, és elalszom három percen belül. Reggel pedig kezdődik újra. Úgyhogy írni semmi időm sincsen, olvasni se nagyon, kommentelni pedig még annyi sem, de be fogom őket pótolni! :) Remélhetőleg két héten belül felszabadul az eddig magyarozással és németezéssel telt időm nagy része, ugyanis május 6-án meglesz a magyar emelt írásbeli, május 10-én és 11-én pedig a német nyelvvizsga, ezek után pedig már csak - persze a vizsgaidőszak mellett - annyi lesz a dolgom, hogy tételeket tanuljak és annyi olvassak, amennyit csak emberileg lehetséges.

Viszont a nagy irodalom tanulás közben újra és újra rá kell jönnöm, mennyire rengeteg szép vers van. Eddig is imádtam őket, eddig is képes voltam órákig böngészni egy-egy verseskötetet, de csak most jöttem rá, mennyire kevés verset ismerek igazán.

Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal (részlet)

De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.

A Man of Words and not of Deeds

A man of words and not of deeds
Is like a garden full of weeds.
And when the weeds begin to grow
It's like a garden full of snow.
And when the snow begins to fall
It's like a bird upon the wall.
And when the bird away does fly
It's like an eagle in the sky.
And when the sky begins to roar
It's like a lion at the door.
And when the door begins to crack
It's like a stick across your back.
And when your back begins to smart
It's like a penknife in your heart.
And when your heart begins to bleed
You're dead, and dead, and dead indeed.

Annyira megtetszett ez a vers, hogy kiragasztottam a szekrényemre is :)