Home, Sweet Home

Sziasztok!

Hát, 3 hét után, jelentem, újra a saját ágyamban aludtam. Be kell vallanom, hiányzott. Ráadásul ez a néhány hét alaposan fel is borított mindent az életemben. Voltam nagyon mélyponton, voltam a fellegekben is. Most éppen valahol a kettő között lebegek, mintegy arra várva, valaki meglökjön valamelyik irányba, de úgy tűnik, erre egyelőre senki nem vállalkozik.
 Az elmúlt időszakban kijutott nekem mindenből. Volt itt békülés egy régi legjobb baráttal, szakítás, táboroztatás, sok-sok éneklés, sírás, nevetés, barátokkal figyelemelterelés és tegnap egy Győr-Bayern meccs is az ETO Parkban. (Zárójelesen megjegyzem, hogy Götze első mérkőzése volt, amin Bayern mezben lépett pályára, lőtt két gólt, és bárki bármit mond, én imádom...!) A meccsről hosszú órákig tudnék beszélni, de azt hiszem, felesleges. Ez egy edzőmeccs volt, és mindenki tudja, hogy a két csapat igazán messze áll egymástól teljesítmény tekintetében. Így mindenféle elemzés és okoskodás értelmét veszítette.


És most itt vagyok. Tengődök két egyetem, két álom között. Írok, olvasok, filmezek, zenélek, és kétségbeesetten úgy teszek, mintha semmi nem történt volna. Mert így akarom. Tényleg. Folytatom a 30 napos futball kihívást, folytatom a szobám kidekorálását és folytatom az írást is. A héten biztosan lesz friss. Terveim szerint a Run Awayből és az I Hate-ből is. A Way Back következő része kicsit várat magára, nehezen írom, de dolgozom azon is azért. Igyekszem!