Életérzés

There's a whole lot of things that I will forgive
But I just can't take a liar
I was by your side 'til the very end
'til you pushed me in the fire

Elfelejtették

Don’t you dare to forget what this man has done for Real Madrid!
Ne merészeljétek elfelejteni, mit tett ez az ember a Real Madridért!

 

Ez a mondat olyan erős, ez a mondat annyi mindent elmond, ez a mondat minden. Dühös vagyok. Dühös vagyok a vezetőségre, dühös vagyok minden egyes szurkolóra, aki valaha is kifütyülte, dühös vagyok az edzőre, aki mellőzni kezdte és dühös vagyok a játékosra is, aki eltörte a kezét annak idején és ezzel akaratlanul is lavinát indított el.

Az szurkolók hajlamosak elfelejteni, hogy ezek a játékosok elsősorban emberek és csak másodsorban focisták. Márpedig egy ember nem lehet mindig csúcsformában, egy ember hibázhat és hibázik is, egy ember nem tökéletes. Ők mégis minden alkalommal kiteszik a lelküket a pályán egy olyan szurkolótáborért, akitől az első hibáért, az első bizonytalanságért és megingásért kifütyülést kapnak válaszul. Van az a mondás, hogy ha nem tudsz támogatni, mikor vesztünk, ne támogass akkor se, ha nyerünk...

Nem lep meg Iker döntése, sőt, valószínűleg én jóval hamarabb feladtam volna, mégis fáj. Na nem, nem az, amit ő tett, hogy "árulóvá" vált, hanem az, amit a szurkolók és a vezetőség elfelejtett: hogy ki ez az ember és mit tett értük, a csapatért, a futballvilágért. Én sosem felejtem...
Sok sikert Portoban!

#GraciasIker

Mémeső avagy hogy lesz így Bayern-Real BL döntő...?

Szegény embert még az ág húzza, ahogy szól a mondás... Hát én most értettem ezt meg igazán. Mint azt többen tudjátok, Bayern München - Real Madrid Bajnokok Ligája döntőről álmodozom immáron évek óta. Ugyan az esély erre idén még megvan, nagyon kíváncsi leszek, mit fog kezdeni jövő héten egymással a Bayern és a Barcelona, a bajorok háza táján ugyanis már jó ideje nincs minden rendben, alaposan rájár a rúd a német rekordbajnok játékosaira. Hetek, hónapok óta látszik a csapat játékán, Guardiola egyre kétségbeesetten húzásain és egyre idegesebb arcvonásain, hogy bajban vannak. Alapemberek hiányoznak, ráadásul nem is egy, nem is kettő.

Kezdődött minden azzal, hogy Bastian Schweinsteiger lábát műteni kellett volna, de ő megvárta a világbajnokság végét - és milyen jól tette a döntőn mutatott teljesítménye és húzóereje alapján! Megműtötték, ősz közepére vissza is tért, vagyis csak tért volna, ugyanis rögtön újra meg is sérült, hónapokra kiesett a csapatból. Közben Thiago is megsérült vagy újra megsérült, a fene sem tudja, ugyanaz a térdsérülése újult-e ki újra és újra, mindenesetre ő is több hónapig pihent. Aztán jött Philipp Lahm novemberben, a csapatkapitány, aki komoly koordinátora és biztos pontja a csapatnak hosszú évek óta. Bokatörést szenvedett az egyik edzésen, így őt is hónapokig nélkülözni kellett. De csapatkapitány, se helyettese... Ezután még két alapember, Franck Ribéry és Arjen Robben is kidőlt, ezzel pedig egyszerre téve a középpálya mindkét szélén a támadók célpontjává. Előbbi bokasérülést, utóbbi hasizomszakadást szenvedett év elején a Doneck elleni BL összecsapáson, előre láthatólag mindketten a bajnokság utolsó néhány fordulójáig hiányoznak. Közben Schweinsteiger visszatért, de ennyi kihagyás után sajnos formán kívül és iszonyú bizonyítási vággyal, ami a sorozatos sikertelenségek miatt egyre inkább kétségbeesésbe és dühbe csapott át. Arról nem is beszélve, hogy a csapatkapitányi karszalag Lahm távolmaradásával az ő karját húzta és az ő vállát terhelte. Lassan szerencsére a kapitány is meggyógyult, vissza is tért, és azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom, meg is látszott a csapaton, hogy végre van, aki kézben tudja tartani a dolgokat.

Aztán elérkezett április vége és a Német-kupa elődöntő a Dortmund ellen. Nem gondoltam volna, hogy éppen ez a mérkőzés lesz, ami a már amúgy is megtépázott csapatra a végső csapást méri. Robben végre is ismét játékra jelentkezett, Thiago is már heten óta bevethető volt és húzóembere lett a csapatnak. A mérkőzés második felében a spanyol a lábát fájlalta, így Guardiola jobbnak látta, ha lehozza, és a helyére Robben állítja. Nos, Robben alig 20 percet töltött a pályán, mikor a combjához kapott, így a cserét is cserélni kellett. Mint utóbb kiderült, a holland középpályásnak ezúttal a combizma szakadt, a szezonjának ezzel vége. A hosszabbítás végén aztán, hogy tényleg a már így is megviselt csapatot kicsit tovább verje a sors, Robert Lewandowski ütközött a dortmundi kapussal, és őszintén szólva, az az esés nagyon rosszul nézett ki. Ha az ember esés közben már nem is védekezik, nem is tartja a fejét, csak a földbe csapódik, sosem jelent jót. Hát nem is jelentett. A lengyel felső állcsont és orrtörést szenvedett egy kis agyrázkódással megspékelve, szerencsétlen nem is emlékszik a meccs végére, pedig az aztán kész élmény volt. Négy tizenegyest kihagyni egymás után... Nem hittem, hogy ilyen lehetséges egyáltalán ezen a szinten! Szegényeket sajnálom kellett volna, de már csak nevetni tudtam. Őket tényleg még az ág is húzza.

És akkor arról még nem is esett szó, hogy Holger Badstuber 2012 (igen, tényleg három éve történt, utánanéztem) óta sérült, pontosabban először keresztszalag-szakadása volt, megműtötték, majd abból felépülve újabb keresztszalag-szakadást szenvedett, ami miatt ismét műteni kellett, sőt ezúttal új keresztszalagot is kapott, de ebből is felépült, ekkor azonban már közel másfél éves kihagyásról beszélhettünk, amibe a közben a csapattársak által megnyert VB is beletartozott. Az idei szezon elejére úgy tűnt, végre 100%-os a védő, azonban ekkor combsérülést szenvedett, ami miatt újabb műtétek és újabb fél év kényszerpihenő várt rá. Most áprilisban tért vissza a csapathoz, játszott is vagy két meccsen, de a Porto elleni BL találkozón újabb combizomszakadást szenvedett, úgyhogy újabb műtétek várnak rá, a szezonjának pedig természetesen vége.

Nos tehát, akkor vegyük sorra, hogy állunk: sérült Ribéry, Robben, Badstuber, Starke, Lewandowski, Thiago játéka pedig kérdéses. Kihagytam valakit...? Elképzelhető, ezt már én sem tudom követni. Mi lesz így a hőn áhított BL döntőmmel...? :(

Az internetet persze elárasztották a mémek (jajj, de nem szeretem ezt a szót), íme néhány:

Így örülnek a Barcelona játékosai Robben újabb sérülésének

Gerrard büszke "tanítványára"

 De azért valami pozitívat is a végére, mert kell az :)

I'm done. So done.

Osztálytárs. Barátság. Első szerelem. Kalandok. Bulik. Nevetés. Kapcsolat. Lelki támasz. Közös nyaralás. Baleset. Kórház. Kedvesség. Alkohol. Ostobaság. Szakítás. Fájdalom. Kitartás. Szalagavató. Érettségi. Hiány. Megbántás. Bűntudat. Megbántódás. Harag. Eltávolodás. Egyetem. Új szerelmek. Szakítások. Támogatás. Barátság. Egymáshoz tartozás. Lelki társ. Legjobb barát. Újrakezdés. Bizalom. Együtt. Szerelem. Boldogság. Örökké. Jövő. Álmodozás. Gondoskodás. Hit. Önfeláldozás. Megrekedt élet. Gyerekesség. Hibák. Terv nélkül. Szakadék. Szakítás. Vagy mégsem. Se veled, se nélküled. Kitartás. Várakozás. Bizakodás. Árulás. Átverés. Kegyetlenség. Szembesülés. Fájdalom. Sírás. Összetört szív. Összeroppanás. Tanulság. Soha többé bizalom. Soha többé barátság. Vége. Annyira vége...

Sweet Dreams

Igen, ez az én ágyam :)) És imádom! <3

Kulcsár Anita - 10 Years Ago

 Egész elképesztő sebességgel telik az idő. Szinte elképzelhetetlen, de Kulcsár Anita, Európa-bajnok, világbajnoki és olimpiai ezüstérmes kézilabdázónk halálát okozó autóbaleset immáron tíz éve történt.

Én akkoriban kezdtem igazából érdeklődni a kézilabda iránt klubszinten, pontosabban szólva egy évvel korábban, mikor Radulovics Bojanát választották a világ legjobb játékosának. Radulovics miatt kezdtem Dunaferr meccseket nézni, de hamar az akkoriban szintén itt játszó beállós is a szívembe lopta magát. Aztán néhány hónappal később bombaként robbant a hír, hogy Anita autójával fának csapódott, a kézilabdázó pedig belehalt sérüléseibe.

Néhány hónappal később aztán megválasztották 2004 legjobb kézilabdázójának. Meg is érdemelte!

Kulcsár Anita
1976-2005

Annyira ilyesmi került szóba a blogon mostanában, hogy ígérem, legközelebb valami sokkal kevésbé "nyomasztó" témával jövök. Például felteszek egy új részt a Tina's Imaginationre, ide pedig hamarosan érdekezek a Top5 sportoló listámmal :)

Lábtenisz

Annyira teszik ez a videó, hogy muszáj megosztanom Veletek :)) A Bayern edzésén készült néhány napja, mikor néhány játékos lábteniszezett. Zseniális mozdulatok vannak benne, szerintem érdemes megnézni! :) Nekem főleg Reina ollózása tetszett a végén nagyon.

Ami pedig az új részt illeti, hétfőn vizsgázok, úgyhogy addig valószínűleg nem lesz időm átnézni, de utána hozom :)) Remélem, várjátok! ;)

A videó az FC Bayern München hivatalos Facebook oldaláról származik. Minden jog őket illeti.

BejegyzésFC Bayern München által

Elhunyt Buzánszky Jenő

Egy kevésbé vidám hír így estére. Életének 90. évében, a legendás Aranycsapatból utolsóként elhunyt Buzánszky Jenő, VB-ezüstérmes és olimpiai aranyérmes jobbhátvéd. A hírt fia tette közzé a fourfourtwo.hu oldalon. Nyugodjék békében! :(

Buzánszky Jenő
1925-2015

Ezredszer is Roger Federer

Roger Federer ma a brisbane-i nemzetközi tenisztorna döntőjében 6:4, 6:7, 6:4 arányban legyőzte Miloš Raonić szerb származású kanadai teniszezőt, és ezzel megszerezte pályafutása 83. trófeáját. Valljuk be, ez már önmagában is hihetetlen teljesítmény a 33 éves, jelenleg a világranglista második helyén álló játékostól. Azonban a svájci teniszező nem csak ezt ünnepelhette a díj átvételekor. A mérkőzés végével immáron ezerszeres győztesnek mondhatja magát. Még így leírva is elképesztő szám ez az 1000, de teljesítményének nagyságát az is mutatja, hogy ezt a bűvös számot rajta kívül korábban mindössze két játékosnak, név szerint Jimmy Connorsnak és Ivan Lendlnek sikerült elérnie.

Az ATP (Association of Tennis Professionals) ennek tiszteletére még egy videóval is készült Federernek, amelyben legendás volt játékosok, korábbi világelsők szólalnak meg és gratulálnak a svájcinak.

2014-ben először...

A moly.hu oldalnak és Izoldának köszönhetően idén immár másodszor gondolkodtam el azon így év végén, hogy vajon mit is csináltam ebben az évben életemben először, és úgy döntöttem, ezt a listát ezúttal meg is osztom Veletek :) Természetesen kommentben, saját blogbejegyzésben vagy bármilyen más formában szívesen olvasnám a Ti listátokat is!

2014-ben először...

... vezettem Trabantot
... váltottam sebességet a kormány mögött
... főztem tíz emberre több napig
... vezettem nem rokon autóját
... kerestem geoládákat
... szúrtam magamba injekciót (nem is volt olyan borzasztó!)
... voltam pszichológusnál
... robbantam le kocsival
... voltam MR vizsgálaton
... dolgoztam
... szólt hangszóróból, amit énekeltem
... voltam benne Top15-ben Schönherz Qpán
... kezdtem TRX és Hot iron edzésre járni
... fordultam ki magamból pasi miatt
... tartottam korrepetálást
... játszottam táncszőnyeges játékkal
... voltam "felnőtt kísérő" egy táborban
... nem voltam tisztában az érzéseimmel
... voltam könyvhéten és könyvfesztiválon
... mondtam el orvosnak latinul, melyik csontom és ízületem fáj
... jártam rendszeresen röpizni
... sírtam nyilvános helyen (legalábbis amire így kapásból emlékszem)
... láttam pókszázlábút
... főztem bográcsban
... másztam falat
... szereltem szét és raktam össze szekrénysort
... szakadt le a műkörmöm
... volt rögzítve a kezem tape-pel
... váltottam egy év alatt többször hajszínt

Vigyázz!

Szemvillanás csak s kész a bűn
és az örökre tart,
örökre büntet,
öngyilkos haraggal
és összetöri az emlékedet,
téged.
Ne hazudj.
Ne halj meg.
Élj benne.
Ez a nagy pillanat.
Vigyázz.

/Kosztolányi Dezső: Vigyázz (részlet)/

Szeretem ezt a verset, ki is van ragasztva a szekrényem ajtajára Szeretem, mert jó nem elfelejteni, hogy milyen könnyű végzetes hibát elkövetni. Egy pillanat elég arra, hogy rossz döntést hozz, és bárhogy szeretnéd is később visszacsinálni, az bizony örökre szól. (Ez a téma egyébként hamarosan előkerül majd az I Hate-ben is :))

A gifnek amúgy nyilvánvalóan semmi köze a vershez, de nagyon szeretem, mert brutális, hogy egy színész - jelen esetben Jensen Ackles - mennyi érzelmet tud sűríteni egyetlen pillantásába. Minden alkalommal megszakad a szívem pusztán attól, hogy nézem.

Award

Alig néhány napja jelentettem be, hogy visszatérek a blogok világába, máris egy díjjal lettem gazdagabb. Vagyis igazából rögtön kettővel. Egyrészt nagyon köszönöm a bizalmat Noemi Solernek, másrészt pedig Dora Großnak, aki ugyan a másik blogomra küldte a díjat, remélem, nem haragszik, ha itt válaszolok a kérdésekre :))

Szabályok:

- Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
- Írj 10 dolgot magadról!
- Válaszolj 10 kérdésre!
- Tegyél fel 10 kérdést!
- Küldd tovább 10 embernek!

10 dolog magamról:

1. Zene-őrült vagyok. 3 hangszeren tanultam, ezen kívül énekelek 9 éve.
2. Nem zavar, ha a szobámban hatalmas a káosz, viszont ha csak egy könyvem is el lett mozdítva, azt rögtön kiszúrom.
3. Szeretem a képeket magam körül, úgyhogy teli is vannak a polcaim bekeretezett fotókkal barátokról, családról.
4. Egyszer informatikus-pszichológus leszek.
5. Gyűjtöm az öngyújtókat, akár működnek, akár nem.
6. Kedvenc állatom a teknős, van is egy Eric névre (nem) hallgató ékszertekim.
7. Allergiás vagyok az édesítőszerre, úgyhogy kb. semmit nem ehetek/ihatok, ami light.
8. Sztereotípia ide vagy oda, műkörmöm van már 2,5 éve és nagyon szeretem. Kompenzálom, hogy a zongorázás miatt előtte sosem lehetett hosszú.
9. Imádom a fülbevalókat, van is 6 lyuk a fülemen. Valójában volt 7 is, de az egyik úgy begyulladt, hogy ki kellett szednem.
10. Januárban megyek megcsináltatni életem első tetoválását.


Nomi kérdései:

1. Kaptál már olyan kritikát, amit nem éreztél jogosnak? Ha igen, hogyan reagáltál rá?
 Kaptam, bár nagyon régen, még a "bloggerkedés" előtt egy amatőr írói oldalon. Egy novellámról volt szó, a leányzó pedig minden áron meg akarta mondani, én mit miért írtam, ráadásul elég - khm... - bunkó stílusban tette mindezt. Válaszoltam rá, és igyekeztem neki elmagyarázni, hogy nem vagyok idióta vagy hülye csak azért, mert másképp látok dolgokat, mint ő, sőt, a befejezésből sem azt a következtetést kellene levonnia, hogy érzelemszegény környezetben élek. A végére azért még odatettem, hogy lehetne ugyanezt kevésbé bántó stílusban is mondani. Erre már nem válaszolt, sőt, aztán törölte a kommentet is.

2. Ki az a személy, akire a leginkább felnézel? Miért?
 Nem is tudom. Jó emberismerőnek tartom magam - ha már egyszer pszichológus leszek, na! -, úgyhogy az emberek nagy részében amellett, hogy találok valamit, amit csodálhatok, talán valamit, ami jó benne és figyelemre méltó, mert bizony szerintem mindenkiben van jó, látom a hibáit is, merthogy az is van mindenkiben. Így pedig azt a tényt, hogy esetleg felnézek rá valami miatt, rögtön kompenzálja egy-egy "hiba", amin talán változtatni lehetne. De csak, hogy ne higgye senki, hogy kikerülöm a válaszadást, azt mondom, hogy a hihetetlen eszéért felnézek a nővéremre, a világlátásáért és az elképesztő jó szívéért pedig az egyik legjobb barátomra, akit gyakran a bátyámnak is titulálok.

3. Van kedvenc bandád? Ha igen, miért pont az a banda a kedvenced?
 Kowalsky meg a Vega az abszolút kedvenc, mert imádom a szövegeiket, a stílusukat, a brutálisan jó hangulatú koncertjeiket és túlzás nélkül majdnem minden egyes számukat is. De nem sokkal marad el tőlük a Brains sem. Viszont ha zeneileg kéne mondanom, akkor mindenképp a Pentatonix lenne a válaszom, mert ők öten olyan iszonyú tehetségesek, hogy néha szinte fáj hallgatni őket. Amit ők művelnek, az acapella műfaj borzasztóan nehéz, és ők ennek ellenére iszonyúan jók.

4. Mit gondolsz a személyes blogokról? Hasznosak vagy feleslegesek?
 Ez a tipikus attól függ kérdés. Ha valaki csak azért nyit blogot, hogy saját magáról írjon, akkor azzal nem értek egyet, hogy nyilvánosan tegye. Pszichológiai értelemben persze nagyon is van haszna, de vannak dolgok, amik nem tartoznak másra. Viszont ha valami a véleményét, a világszemléletét akarja megosztani másokkal, akkor abszolút támogatom, akár egyetértek az adott nézőponttal, akár nem. Hiszen ez is egy személyes blog lenne vagy mi a szösz... :)

5. Melyik a kedvenc karácsonyi zenéd?
 Carol of the Bells :) A Pentatonix is feldolgozta (meg én is énekeltem kórussal).

6. Van kedvenc blogos történeted? Ha igen, melyik történet az és miért?
 Van jó néhány, amit nagyon szeretek, de mindig épp a legutóbb olvasott az aktuális kedvencem, mert azzal lesz teli a fejem napokig.

7. Mi az, aminek mindenképpen meg kell fogjon egy blogban ahhoz, hogy figyelemmel kövesd? (Ez lehet bármilyen témájú blog.)
 Nekem főleg a blogger stílusa ilyen. Kell, hogy legyen benne valami, ami tetszik vagy ha nem is tetszik, legalább felkeltei a figyelelmemet.

8. A karácsonyt vagy a szilvesztert várod jobban?
 Nem is tudom, talán a karácsonyt, mert ide jön szenteste az übercuki 2 éves unokaöcsém *.*

9. Ha egy napra lehetne, kinek a bőrébe bújnál bele és miért?
 Jó kérdés, talán a barátomat mondanám. Nagyon érdekelne, ő hogy látja a saját életét, vajon ugyanazt látja-e, amit én, még ha be nem is vallja soha.

10. Mi az a dolog, amit mindenképpen el szeretnél érni egyszer az életedben?
 Ha őszinte akarok lenni, rögtön az jutott eszembe, hogy szeretném egyszer úgy érezni, hogy elégedett vagyok magammal, de mivel tudom, hogy ez nem valószínű, hogy valaha megtörténik, inkább azt válaszolom, hogy szeretnék olyan döntéseket hozni, hogy a végén tudjam, jól döntöttem.

Dorka kérdései:

1. Milyen színűre díszítitek idén a karácsonyfát?

 Hogy őszinte legyek, ezen még nem gondolkoztam. Tavaly megpróbáltuk pirosra aztán őrületesen vegyes lett a végén, úgyhogy lehet, hogy idén megpróbálom végre tényleg összehozni azt a pirosat vagy a piros-fehéret.

2. Megvannak már az ajándékok a családtagjaidnak?

 Igen, most már mindenkinek, múlt héten sikerült letudnom az utolsót is, úgyhogy minden készen áll.

3. Ha mindenféle törvénybeli és pénzbeli korlát nélkül tarthatnál egy állatot, mi lenne az?

 Farkas. Imádom az farkasokat már egészen kicsi korom óta. Gyönyörű és nagyon okos állatok.

4. Általában olyan hatást váltasz ki az emberekből az írásaiddal, amilyet szeretnél?

Igazából én nem szeretnék semmilyen konkrét hatást kiváltani. Rengeteg könyvet olvasok, aztán rengeteg értékelést is az adott könyvekről, de szerintem éppen az a szép az olvasásban, egy történetben, egy szereplőben, hogy mindenkinek mást jelent, mindenki mást lát meg benne. Éppen ezért én általában örülök minden észrevételnek, hozzászólásnak, mert érdekes megtudni, vajon más is ugyanazt érezte-e, amit én.

5. Tudja a családod, hogy írsz?

 Tudják, persze, az első verseim és novelláim mindig szülinapokra, anyák napjára vagy névnapokra készültek. De ritkán olvasnak el bármit, amit én írtam. Jó, hazudtam. Inkább ritkán mutatom meg nekik, mit alkotok.

6. Mikor és hogyan kezdtél írni?

 Hűha, hát szerintem általános iskolában írtam az első novellámat házi feladat gyanánt. Aztán verseket és meséket mindenféle rendezvényekre, versenyekre és rokonoknak ajándékba. Majd 12 éves korom körül kezdtem fanfictionöket, kisregényeket és regényeket írni szórakozásból.

7. A milánóit vagy a bolognait szereted jobban?

 Mindkettőt nagyon szerettem, ami már csak azért is ironikus, mert gyerekként utáltam a paradicsomszószt! :) Most talán a bolognait épp kicsit jobban, de lehet, hogy csak azért mondom, mert azt ettem régebben.

8. Mi a kedvenc gyorskajád? (Feltéve, hogy van.)

 Ez könnyű :) Nem sok gyorskaját eszem, sőt nagyon-nagyon sokra (mindegyikre, amiben ketchup van) allergiás is vagyok, úgyhogy nem nehéz a választás. Az abszolút kedvenc a Rodeo szendvics a Burger Kingből.

9. Van olyan film, amit mindenképp meg akartál nézni moziban, de nem sikerült rá eljutnod?

 Ó, biztos, hogy van ilyen, de most csak azért sem fog eszembe jutni egy sem. Igazából relatíve sokat járok moziba, úgyhogy amit úgy feltétlenül nagyon meg akarok nézni, általában látom is - kivéve, ha nem találok társaságot hozzá.

10. Kinek adnád az Aranylabdát idén és miért?

 A benn maradt háromból kell választani...? Akkor Ronaldo vagy Neuer, de a VB miatt talán inkább az utóbbi. Igazából nem tetszik, hogy Neuer néha iszonyú felelőtlenül viselkedik a pályán csak azért. Sokszor úgy érzem, csak azért csinálja, hogy megmutassa, érdemes az aranylabdára, tud olyan látványosan játszani, mint egy csatár. Egyébként ettől eltekintve továbbra is kitartok amellett, hogy Lahm vagy Schweinsteiger megérdemelne egy aranylabdát, még ha nem is olyan szembetűnő a teljesítményük, mint az ezer gólt lövő Messinek és Ronaldonak.

Kérdéseim:

1. Van álomvárosod, ahova egyszer mindenképp el szeretnél jutni?
2. Hallás vagy olvasás után tanulsz gyorsabban?
3. Tanulsz/tanultál valamilyen hangszeren?
4. Volt már "írói válságod"? Ha igen, hogy lendültél át?
5. Nézel sorozatokat? Ha igen, miket?
6. Van olyan haj, amit egyszer úgy kipróbálnál, de félsz, hogy hülyén fog állni és várnod kell, hogy újra a régi legyen?
7. Szeretnél tetoválást/percinget valaha?
8. Van háziállatod?
9. Kikkel töltöd a szentestét? És ha választhatnál, kikkel töltenéd?
10. Jó, nem tudok több kérdést kipréselni magamból. Helyette Boldog Karácsonyt kívánok! :D

Akiknek tovább/visszaküldöm:
 
1. Noemi Soler
2. Vivian Leite és Kira
3. Catalina Sánchez
4. Audrey
5. Dora Groß

Esküszöm, Csajok, nem haragszom meg, ha már unjátok és nem válaszoltok a kérdéseimre :D De azért persze örülök, ha megteszitek :))

Köszönjük, Thierry Henry!

Biztosan sokat hallottátok, hogy tegnap reggel a 123-szoros francia válogatott csatár, Thierry Henry bejelentette, hogy abbahagyja a profi futballt. Bár soha nem rajongtam különösebben a franciákért, őt valamiért nagyon megszerettem még gyerekként. Persze a maga 37 évével Henry egyáltalán nem számít már fiatalnak a játékosok között, és teljes mértékben megértem, miért vonul vissza, azért hiányozni fog!

Olyan csapatokban játszott, mint a Juventus, a Monaco, a Barcelona és az Arsenal, utolsó négy profi évét pedig New Yorkban töltötte. Francia, angol és spanyol bajnok lett az évek során, nyert FA és Spanyol Kupát, valamint Klubvilágbajnokságot is. A francia válogatott mezét 123-szor öltötte magára - és ezzel ő a második legtöbb válogatottsággal rendelkező francia -, ez alatt pedig 51 gólt szerzett - ebben viszont ő a rekorder Michel Platini, az UEFA jelenlegi elnöke előtt. Tagja volt az '98-as világbajnokságot és a 2000-ben Európa-bajnokságot nyerő keretnek, egyszer pedig a Konföderációs Kupát is magasba emelhette 2003-ban. Azt hiszem, állíthatom, hogy csodálatos karriert tudhat maga mögött.

 Köszönjük, Thierry! :)

Houdini

Harry Houdini híres volt arról, hogy úgy tudott eltűnni a közönség szeme elől, hogy senki nem tudta megmondani, hová lett. Nos, azt hiszem, valahogy én is így tettem az utóbbi, igencsak hosszú időben. Őszintén sajnálom, de szeretném, ha egy kicsit megértenétek. Kellett egy kis pihenő, kellett, hogy egy kicsit rendbe tegyem a saját életemet, érzéseimet, csak utána foglalkozhatok bármi mással. Nagyon mélyen voltam, talán a padló alatt is, és onnan bizony tényleg nagyon nehéz feltápászkodni és visszamászni. Nem is ment volna egyedül, de szerencsére volt segítségem, és most végre úgy érzem, megint jó úton járok, sikerült ismét egyenesbe kerülnöm. Bár a magánéletemben és a családomban még mindig vannak problémák, legalább az iskolával sikerült dűlőre jutnom, letettem a voksom a pszichológia mellett - ezzel persze az informatikát egy időre háttérbe szorítva - és ez végre jól megy! :)

Ennek örömére kicsit előre hozva az újévet, fogadalmat teszek  Nektek: fogadom, hogy nem tűnök el újra szó nélkül :) Mint azt észrevehettétek - már, ha jár még arra bárki is - a történetes oldalamat elkezdtem kicsit átalakítani. Még nincs kész, tegnap este ennyire volt energiám, de igyekszem befejezni, hamarosan pedig érkezek is az egyik történetem - tippelhettek, melyik, kíváncsian várom :P - folytatásával, erre a blogra pedig egy bejegyzéssel, amiben tisztázom, melyik sztorinak mi lesz a sorsa. Ezen kívül persze az olvasási elmaradásaimat is igyekszem vizsgaidőszakban pótolni, úgyhogy senki ne lepődjön meg, ha egy régebbi bejegyzésére kap tőlem kommentet! :)

Életérzés

Sírni, ha fáj...
Remegni, ha félek...
Érezni, hogy élek...

Danke, Philipp!

Kedves Mindenki, kedves Philipp! :)

Tudom, volt már egy bejegyzésem mostanában hasonló címmel, de emellett most nem tudok elmenni szó nélkül. Előre is bocsássátok meg a szentimentalizmusomat :)

Kevesen tudják, hogy bár focit nagyon régóta nézek, és már a 2002-es VB-re is úgy, ahogy emlékszem, sokáig nem volt kedvenc csapatom. Mindig inkább apukám kedvenceinek szurkoltam, és nagyon természetesnek tűnt a dolog. Aztán a Portugáliában megrendezett 2004-es EB és a 2006-os németországi VB alatt figyeltem fel egy játékosra, és általa egy válogatottra és egy klubcsapatra is. Azt hiszem, innen már igazán nem nehéz kitalálni, hogy a játékos az akkor 20-21 éves (annyi, mint én most!!) Philipp Lahm volt, a válogatott a Nationalelf, a klubcsapat pedig az FC Bayern München.

"Kapcsolatom" Lahmmal tehát 10 évre - a teljes válogatottban töltött időszakára - nyúlik vissza, mert bár nem emlékszem az első válogatott meccsére, mégis gyakorlatilag kezdettől fogva követtem a karrierjét. A 2004/2005-ös (EB utáni) szezonban is már fél szememet a Bundesligán tartottam, azonban a  2005/2006-os szezon volt az első, amelyet - Lahm stuttgarti kölcsönszerződésének lejártával - teljes egészében végigkövettem, és ekkor már teljes szívvel a Bayernnek kezdtem szurkolni. (Bár arra is emlékszem, hogy az első néhány hónapban Lahmot csak a lelátón lehetett látni, és ott is csak mankókkal - szegény, keresztszalag-szakadást kapott még Stuttgartban.)

Ezt pedig csak elősegítette, hogy mikor 2005-ben gimibe mentem, és megismerkedtem a mai napig egyik legjobb barátnőmmel, kiderült, hogy ő is Lahm és Bayern drukker :) Még honlapot is csináltunk a csapatról. Emlékszem, napokat töltöttem azzal, hogy Lahm életrajzát (ami egyébként azóta Lahm Wikipédia szócikkében - amit annak idején szintén én kezdtem el, és nagyon büszke vagyok rá! - olvasható) és a müncheni klub történetét írjam :D Bár a szüleim egy ideig mondogatták, hogy csak futó érdeklődés lesz ez nekem Münchennel és a bajor csapattal, a szerelem azóta is töretlen, és jöhet bármilyen Real Madrid vagy Sergio Ramos, akkor is Lahm és a Bayern voltak az én elsők, és ugyebár az elsőt sosem felejtjük el :)

Éppen ezért, mikor tegnap a Németország-Argentína barátságos meccs elején elbúcsúztatták a válogatottól, én bizony elpityeredtem. Ott sorakoztak a játékra kész focisták, és sorfalat álltak a válogatott éppen nem játszó tagjai, és olyan hihetetlen volt az egész. Ez a gyerek - mert valljuk be, 2004-ben, 20 évesen még gyerek volt - felnőtt, a válogatott kezdő embere, majd Michael Ballack utódjaként csapatkapitánya lett, és a világbajnoki győzelemig vezette a csapatát. Bár nem miatta kezdtem focit nézni, mégis úgy érzem, vele kezdődött a fanatizmusom, és én már most tudom, hogy mikor tervei szerint 2018-ban visszavonul a Bayernből - amihez olyan végtelenül hűséges Bastian Schweinsteigerrel együtt, hogy példaértékű -, én zokogni fogok! :)

Furcsa, hogy véget ért egy korszak. Még ha Lahm nem is vonult vissza a focitól, "csak" a válogatottságot mondta le, nekem nagyon hiányozni fog, sőt hiányzott már tegnap is! Egyúttal gratulálok az új csapatkapitánynak, Bastian Schweinsteigernek, nagyon megérdemelte, valamint a helyetteseinek, akik nem mások, mint Manuel Neuer, Sami Khedira, Thomas Müller és Mats Hummels :)

Köszönöm Neked ezt a 10 évet, Philipp! Nekem nagyon sokat jelentett :)

Most pedig néhány kép Philipp Lahm válogatott karrierjének legfontosabb állomásairól :)

A képek az FC Bayern München hivatalos Facebook oldaláról származnak. Minden jog őket illeti.

További képekért kattints IDE!

Lahm első válogatottsága 2004. február 18-án. 2:1-re verték Horvátországot :) (balra tőle Miroslav Klose, aki szintén most vonult vissza a válogatottságtól, jobbra pedig Oliver Kahn)

Az első nagy torna: EURO 2004 (mögötte sétál Bastian Schweinsteiger akkor éppen hidrogén-szőkére festett hajjal)

A 2006-os VB első gólja, a Costa Rica elleni nyitómeccs 6. percében. (Amit éppen a Bayern pályáján, az Allianz Arenaban rendeztek.) A kedvenc gólom még ma is :)

Aranygól a 2008-as EB-n. Ezzel a döntőbe jutásért 3:2-re verték Törökországot

Immár kapitányként a 2010-es VB-n (mögötte Manuel Neuer, aki ekkor "még csak" egy éve volt válogatott :))

A 2012-es EB negyeddöntőjében ő szerezte csapata első gólját, és ezzel lendületet adott a csapatnak, hogy végül 4:2-re verjék Görögországot

A 100. válogatottsága alkalmából köszöntötték 2013. szeptember 6-án, mikor a csapat Ausztria ellen lépett pályára

2014. július 13. :) Lahm csapakapitányként a világbajnoki győzelemig vezette a csapatát, majd nem sokkal később lemondta a válogatottságot. Megkoronázta a karrierjét ezzel a trófeával, az biztos :)

Búcsú a válogatottól Per Mertesacker, Miroslav Klose és Hansi Flick (segédedző) társaságában. "A négy csillagos kapitány" :) (és balról jobbra Mertesacker a "százkilencvennyolc centis világbajnok", Flick "módszeres csapatjátékos", Klose "szaltóval a futballtörténelemben" feliratú táblákkal)

A nagyság maga

Ez Benedek Tibor válasza arra, ha megkérdezik tőle, mit gondol a karrierjéről. Ő nem csak háromszoros olimpiai bajnok, a vízilabda válogatott szövetségi kapitánya. Ő háromszoros édesapa és főképp csodálatos ember is :)

Szép volt, fiúk! :)

 

Thank you, Captain! :)

Boldog voltam

Sziasztok!

Íme egy hirtelen felindulásból született, rövid kis novella :) Elég sok minden kavarog mostanában a fejemben. Nos, íme az eredmény.
Véleményt szívesen fogadok!

*.*.*

Boldog voltam

Régen sosem értettem, mit jelent valójában, ha meghasad az ember szíve. Csak egy ostoba szófordulatnak tűnt, amit az emberek túl sokszor és feleslegesen használnak. De most már tudom, hogy ez nem igaz. Már tudom, mennyire fáj… Ahogy a szemeidbe nézek, minden világossá válik. Az elviselhetetlen fájdalom, a rettegés, a tehetetlenség és a mérhetetlen kín néz vissza rám. Amit a tekintetedben látok, jobban fáj, mint eddig bármi az életben. Ezerszer rosszabb bármilyen fizikai kínnál. Rettegsz, hogy elveszítesz, félsz, hogy nélkülem kell tovább élned. Látom, tudom, hogy nem akarsz egyedül lenni.

Mintha egy kétszáz kilós ember ülne a mellkasomon, alig kapok levegőt, beszélni sem tudok. Mint a víz alatt rekedtek, fuldoklom. Csak fekszem az ágyon mozdulatlanul, és bámulom kék szemeidet. Mostanra tengerszín íriszed jeleneti számomra az egyetlen kapcsolatot az élettel, csakis emiatt nem adtam még fel. De tudom, hogy nem harcolhatok örökké, rettenetesen fáj, és szörnyen kimerít. Egyszerűen érzem, hogy mindjárt elfogy az erőm. Vége lesz.

Már nem sírok, azt hiszem, talán már nem is tudok sírni. Elfogytak a könnyeim. Mérhetetlenül üresnek érzem magam, és pokolian egyedül vagyok. Egyedül, pedig itt ülsz mellettem, szorítod a kezem és könnyezel. Sírsz miattam, sírsz helyettem is. Sírsz, mert te is tudod, hogy hamarosan véget ér, sírsz, mert neked is fáj, és sírsz, mert félsz a magánytól. Szívesen megmondanám, hogy sosem hagylak el, hogy akármi is történik, te vagy a mindenem. Megkérnélek, hogy ne add fel, hogy ne roskadj össze, de képtelen vagyok rá. Nincs erőm megszólalni, lélegezni is alig maradt.

Tudom, azt hiszed, rettegek, de én már rég nem félek a haláltól. Elfogadtam, hogy nekem ennyi jutott, elfogadtam a sorsomat. Igen, valamikor időközben elkezdtem hinni a Sorsban. Azt hiszem, máshogy ezt nem lehetne végigcsinálni. Remélnem kell, hogy valami jobb vár rám. Muszáj hinnem valamiben.

Szeretném feladni. Szeretném átadni magam, bármi jön is ezután. Végre megszűnne a fájdalom, nem kéne küzdenem azért, hogy csak még pár percig nyitva maradjon a szemem. De őszintén mondom, nem akarok meghalni. Egyszerűen nem halhatok meg, amíg ezt a szörnyű kínt látom a szemedben. Látom, hogy te még nem vagy kész elengedni, így még kitartok. Legyen az ára bármi, én nem hagylak egyedül. Annyian megtették már így is előttem…

Összeszedem minden erőmet, hogy még egyszer, utoljára megmozdítsam ujjaimat. Azt akarom, hogy rám nézz, a szemembe, mert ennyi idő után már szavak nélkül is értened kell. Lassan felemeled könnyes szemeidet, és egyenesen az én zöld tekintetembe nézel. A sós vízcseppek egyre folynak végig az arcodon, hogy végül a takarón, az ágyon és az én kezemen landoljanak. De bárhogy fáj is, nem eresztelek. Tekintetemmel fogva tartom a tiédet, mert tudnod kell, amit én már rég tudok.

Aztán valami megváltozik. A felismerés szikrája felbukkan kék íriszedben, és azt hiszem, már látod, amit mondani szeretnék. Már látod, hogy sajnálom, amiért itt kell hagynom téged. Már látod, hogy én nem szeretném, hogy szenvedj, sőt a világon bármit megtennék, hogy megkíméljelek a halálom fájdalmától. Látod a nyugalmat, a megbékélést, mindent látsz. Már tudod, hogy nem félek, és már tudod, hogy neked nem kell.

A felismerés hatására akaratlanul is halvány mosolyra húzódnak ajkaid. Ismersz, talán jobban, mint én magamat, pontosan tudod, milyen makacs vagyok. Tudod, hogy hinned kell nekem, hogy bíznod kell bennem, mert addig nem nyugszom. Nem akarsz egyedül lenni, nem akarsz elengedni, mégis nyugalom és büszkeség lesz úrrá rajtad. És én látom, hogy most már kész vagy, már nincs szükséged rám.

Izmaim elernyednek, légzésem még jobban lelassul. Fáradt vagyok, tudom, mindjárt örökre elalszom. „Boldog voltam veled” – suttogom utolsó erőmmel. Hangom rekedt, gyenge, alig hallható, de ezt az egyet még a tudtodra kellett adnom. Tudnod kell, mennyire hálás vagyok minden egyes percért, amit veled tölthettem. Az életem veled lett teljes. Te adtál erőt, tőlem lettem ez a lány. Talán furcsán hangzik, de az életemet köszönhetem Neked.

Nem mondhatok többet, képtelen vagyok tovább küzdeni, de már nem is akarok. Lassan lezáródik a szemem, már nem tudom nyitva tartani. Az utolsó, elmosódott kép, amit még e világról magammal viszek, a te gyönyörű tekinteted.