Addig is, itt egy rövid előzetes a Way Back Into Lifeból. Remélem, tetszik :)
- Mi a baj? – szólítom meg, ahogy mellé érek.
- Semmi – válaszol túl gyorsan. – Csak sétáltam
egyet. De már épp indulni akartam vissza – áll fel, és indul is vissza a
szálloda felé. Nem állítom meg, felülkerekedik bennem az az érzés, mely szerint
ennél többet úgysem tehetek, ráadásul semmi közöm sincsen hozzá, hogy miért sír
egyedül egy játszótéren.
- Menjünk, Zoey! – fordulok vissza barátnőm felé,
és indulunk is tovább a kávézó felé, fél szemmel azonban még látom, ahogy kilép az útra. Nem néz körül, túlságosan feldúlt, hogy ilyesmire figyeljen.
Ismerem ezt az érzést.
És ismerem a következményeit is.
Ijedten kapom felé a fejem, és egy másodperc alatt
hozok döntést. Meg sem fordul a fejemben, hogy egyszerűen csak elsétáljak, őrült
módjára rohanni kezdek. Hiába kiabál utánam Zoey, nem állok meg. Megragadom, és elrántom az úttestről. Az sofőr dudálni kezd, sőt azt hiszem, még egy
sikítást is hallok, de úgy tűnik, mintha percek telnének el, míg mi a levegőben
vagyok. Lelassul a világ körülöttem.
Csupán akkor térnek vissza a fejembe a zajok és a
körülöttünk lévő hangzavar, mikor mindketten a betonnak csapódunk.
Érzékszerveim ismét működésbe lépnek, újra érzem a fájdalmat, érzem, hogy
borzasztó rosszul estem, és érzem, ahogy egy másik ember teljes súlya rám nehezedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése