Happy Easter!

Boldog Nyulat kívánok mindenkinek, aki erre jár :)

Ezt sikerült sütnöm délelőtt :) Nem tudom, mennyire felismerhetőek, de eredetileg nyulat mintázna, és én nagyon büszke vagyok rá :P Első próbálkozásra nem olyan rossz. (?)

Happy 27th Sese!

Feliz cumpleaños!

K.O.

Hosszú hetem volt. Kezdve azzal, hogy - jó szokásomhoz híven - elég szerencsétlen módon eltörtem a kezem, aztán befejezve egy nemzetközi versenyen való énekléssel. A kettő között természetesen sok suli, tanulás és próba volt. Ráadásul közben telefonos lelki segélyszolgálatot is üzemeltetek, ugyanis a héten tényleg mindenki megtalált a lehető legkülönbözőbb bajokkal. És akkor még szót sem ejtettem arról, hogy itthon is áll a bál. Valakinek nonstop veszekednie kell a másikkal.

Szóval K.O.. Borzasztó fáradt vagyok. A tervem a következő 12 órára az, hogy alszom, anélkül, hogy egyetlen egyszer is felébrednék. Na, nem mintha erre sok esély lenne. Úgyis fel fogok ébredni...

Aztán meg itt ez a teljességgel elmebajos időjárás. Egy héttel ezelőtt pulcsiban mászkáltam az utcán, napszemüvegben voltam és nem fáztam. Ma pedig, míg hazaértem a versenyről annyira megáztam, hogy hajat kellett szárítanom. Merthogy természetesen a sapkám hetek óta a táskámban van tökéletesen felesleges, de ma reggel kivettem, és nem vittem magammal. Ja, és persze, hogy éppen ma indultam el tűsarkúban. És még a torkom is fáj....! Hülye idő! Könyörgöm, március 25. van! MÁRCIUS 25!!!!! Elegem van a télből... ^^' De legalább sikerült hazajutnom enélkül, hogy elestem volna! :P

Ja, és felkerült a Way Back Into Life 11. fejezete. A címe Menj a pokolba!. Úgy érzem, ez nem tükrözi teljesen jól, hogy miről is szól, de azért igyekeztem. Remélem, tetszeni fog. Véleményeket nagyon várok! :)

Puszi mindenkinek! Jóéjt :)

Bad day. Or months. Or year...

Azt hiszem az utóbbi néhány hónapom a mai nappal érte el csúcspontját. Kezd nagyon elegem lenni mindenből, ami körülöttem mostanában zajlik... Azt hiszem, ezért haladok lassan az írással is, amiért tényleg elnézést kérek, de képtelen vagyok megírni a nyomorult fejezet kb utolsó 100 szavát :( Igyekszem! Hétvégén megint nem leszek elérhető, úgyhogy legkésőbb pénteken fel szeretném tenni a Way Back és/vagy a Run Away következő részét. A Way Back, mint mondtam, már majdnem kész van, de a Run Awaynek is csak a lezárása hiányzik.

Addig is, itt egy rövid előzetes a Way Back Into Lifeból. Remélem, tetszik :)

- Mi a baj? – szólítom meg, ahogy mellé érek.

- Semmi – válaszol túl gyorsan. – Csak sétáltam egyet. De már épp indulni akartam vissza – áll fel, és indul is vissza a szálloda felé. Nem állítom meg, felülkerekedik bennem az az érzés, mely szerint ennél többet úgysem tehetek, ráadásul semmi közöm sincsen hozzá, hogy miért sír egyedül egy játszótéren.

- Menjünk, Zoey! – fordulok vissza barátnőm felé, és indulunk is tovább a kávézó felé, fél szemmel azonban még látom, ahogy kilép az útra. Nem néz körül, túlságosan feldúlt, hogy ilyesmire figyeljen. Ismerem ezt az érzést.

És ismerem a következményeit is.

Ijedten kapom felé a fejem, és egy másodperc alatt hozok döntést. Meg sem fordul a fejemben, hogy egyszerűen csak elsétáljak, őrült módjára rohanni kezdek. Hiába kiabál utánam Zoey, nem állok meg. Megragadom, és elrántom az úttestről. Az sofőr dudálni kezd, sőt azt hiszem, még egy sikítást is hallok, de úgy tűnik, mintha percek telnének el, míg mi a levegőben vagyok. Lelassul a világ körülöttem.

Csupán akkor térnek vissza a fejembe a zajok és a körülöttünk lévő hangzavar, mikor mindketten a betonnak csapódunk. Érzékszerveim ismét működésbe lépnek, újra érzem a fájdalmat, érzem, hogy borzasztó rosszul estem, és érzem, ahogy egy másik ember teljes súlya rám nehezedik.