30 Day Football Challenge

Sok ilyen 30 napos kihívást láttam már zene, könyvek, filmek témakörben, de a tumblr-t böngészve találtam rá erre, és úgy döntöttem, megcsinálom :) Mivel nagyjából sosem vagyok itthon 30 napig folyamatosan, ezért biztos, hogy nem fogok végezni vele egy hónap alatt. De azért igyekszem :)
Azt viszont már most látom, hogy sok helyre ugyanazokat a válaszokat adnám. Ezt próbálom majd úgy megoldani, hogy mindenhol különbözőek legyenek. Tehát ahol több válaszom lenne, inkább azt választom majd, aki még nem volt. Ahol ennek ellenére több marad, mindet ki fogok tenni :)
 

Akinek van kedve, csatlakozzon!

30 DAY FOOTBALL CHALLENGE 

30 napos futball kihívás

Day 01 - First football obsession (Első futball megszállottság)
Day 02 - Favorite league (Kedvenc bajnokság)
Day 03 - Favorite club (Kedvenc klub)
Day 04 - Favorite national team (Kedvenc válogatott)
Day 05 - Favorite manager (Kedvenc edző)
Day 06 - Favorite striker (Kedvenc csatár)
Day 07 - Favorite midfielder #1 (Kedvenc középpályás 1)
Day 08 - Favorite midfielder #2 (Kedvenc középpályás 2)
Day 09 - Favorite defender (Kedvenc védő)
Day 10 - Favorite goalkeeper (Kedvenc kapus)
Day 11 - Your current crush (Az aktuális "szerelmed")
Day 12 - A player you love from a rival team (Egy játékos, akit szeretsz a rivális csapatból)
Day 13 - A player who has disappointed you (Egy játékos, aki csalódást okozott)
Day 14 - A player you would like to hang out with (Egy játékos, akivel szeretnél együtt lógni)
Day 15 - A player you respect purely for talent (Egy játékos, akit pusztán a tehetségéért tisztelsz)
Day 16 - A player with an irresistible personality (Egy játékos ellenállhatatlan személyiséggel)
Day 17 - A player who has the looks if nothing else (Egy játékos, aki úgy néz ki, mint senki más)
Day 18 - Favorite match (Kedvenc meccs)
Day 19 - Favorite goal (Kedvenc gól)
Day 20 - Favorite save (Kedvenc mentés)
Day 21 - Worst referee/refereeing (Legrosszabb bíró/bírálat)
Day 22 - Favorite goal celebration (Kedvenc gólöröm)
Day 23 - Worst dive (Legrosszabb műesés)
Day 24 - Favorite football advert (Kedvenc futball hirdetés)
Day 25 - Favorite football quote (Kedvenc futball idézet)
Day 26 - Favorite football mascot (Kedvenc futball kabala)
Day 27 - Favorite football anthem (Kedvenc futball himnusz)
Day 28 - A retired player whom you admire (Egy már visszavonult játékos, akit csodálsz)
Day 29 - A player who inspires you (Egy játékos, aki inspirál)
Day 30 - A moment that defines the beautiful game (A pillanat, ami elmondja, mi a szép játék)

Feliz Cumpleaños La Niña!

Díj :)

Sziasztok!

Tudom, tudom, megint elcsúsztam. De már megint/még mindig gond van a laptopommal, ráadásul fesztiváloztam egész héten, úgyhogy kellőképpen fáradt és rekedt is vagyok.

Viszont most egy díj miatt írom a bejegyzést, melyet ezúton is rettenetesen köszönöm Skylimitnek! <3 Borzasztó jól esik! :)

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a képet, majd válaszolj a kérdésekre!
3. Tegyél fel 5 kérdést!
4. Küldd tovább 5 embernek!

Skylimit kérdései:

1. Tervezed-e már a következő történetedet?
Igen, tervezem, sőt, az első rész már meg is van írva. Hogy őszinte legyek, mostanában teli van vele a fejem, még erről is álmodtam az elmúlt héten kétszer, úgyhogy valószínű, hogy lassan fel is kerül a prológus belőle. A helyszín Madrid lesz, ez biztos, főbb szerepekben a focisták közül pedig Ramos, Casillas, Ronaldo és Zidane (igen, Zidane!) állnak majd valószínűleg, de többet nem mondok róla :)

2. Milyen momentumot/részt volt a legnehezebb eddig megírni számodra?
Gondolom, erre valami szomorú részt kellene válaszolnom, de meglepő mód, azok a részek nagyon is könnyen mennek. Nem tudom, miért, valószínűleg, mert azokon sokkal többet gondolkozom úgy általában. Talán eddig a legnehezebb az volt, mikor a Way Backben Fernando és Lara kibékülnek. Legalább ezerszer töröltem ki, és írtam újra azt a részt, de még most is, ha visszaolvasom, tudom, hogy valami nem stimmel vele. De már így marad... :)

3. Zenével vagy anélkül megy jobban az írás?
Abszolút hangulatfüggő. Legtöbbször megőrülök a csendtől, és kell valami háttérzaj, de néha annyira idegesít, hogy szól valami, miközben koncentrálnék, hogy azt el sem tudom mondani. Viszont ha utazás közben (tehát mindig...) zenét hallgatok, akkor sokszor jut eszembe valami, amit azonnal meg kell írnom :)

4. Melyik volt életed legjobb pillanata?
Nehéz kérdés. Gondolkodást igényel. Mondhatnám sablonosan, hogy az, amikor felvettek az egyetemre, amikor meglett az első nyelvvizsgám vagy amikor nyertem egy utazást, de a válaszom ennél sokkal hülyébb (vagy romantikusabb - kinek, hogy tetszik). Azt hiszem, az volt életem legjobb pillanata, mikor először jöttem arra rá, hogy szerelmes vagyok. 16 éves voltam, és egy szilveszteri bulin voltunk. Egyik barátnőm rosszul lett, és az akkori barátom segített valahogy észhez téríteni. És olyan kedvesen bánt vele, annyira segítőkész volt, hogy emlékszem, csak bámultam azokat az iszonyúan szép kék szemeit, és az abszurd szituáció ellenére is mosolyognom kellett, mert akkor először biztosan tudtam, hogy szeretem. Félreértés ne essék, már nem vagyunk együtt, és nem is szeretnék vele lenni. Azóta az egyik legjobb barátom :) De azt a pillanatot tudom, hogy nem fogom elfelejteni soha.

5. Mivel szeretnél foglalkozni pár év múlva? (ez amolyan mi lesz, ha nagy leszel - kérdés lenne :D)
Mivel szeretnék? Pszichológus szeretnék lenni, miközben mellékállásban cikkeket írok egy internetes sportoldalnak/újságnak. Még jó, hogy nem azt kérdezted, mivel fogok foglalkozni pár év múlva, mert arra sajnos egészen más lett volna a válaszom...

Kérdéseim:

1. Az írás kezdetekor kitalálod, hogy mi lesz a történet vége vagy ez idő közben alakul ki? (Nálam mindkettő előfordult, ezért érdekel, hogy nálatok mi a tendencia :))
2. A kommentek, illetve a saját életed alakulása mennyire befolyásolja a történeted/történeteid alakulását?
3. Ki volt az első kedvenc focistád? Úgy értem, én például a kezdetek kezdetén, 9 éves koromban Brazíliának szurkoltam, és bizony - az akkor még nagyon fiatal - Ronaldo volt a kedvencem :)
4. Mit szeretsz jobban? A meglepő véget vagy a kiszámíthatóbb happy endet? (Film, könyv, bármi...)
5. Gondolkoztál már valaha azon, hogy miért szeretsz írni? (Bocsánat, a miértek megszállottja vagyok. Azt hiszem, ezért vonz ennyire a pszichológia is... :))

Akiknek küldeném:

Mivel a másik blogomon már megkaptam egyszer a díjat, ezúttal 5 olyan embernek szeretném küldeni, akiket szintén nagyon szeretek és régóta olvasok, de valamiért mégsem küldtem nekik még soha díjat :)

1. Deveczke
2. Nomi
3. Eni
4. Livi
5. Tia (ő a kivétel, de az új történetét is díjazni szeretném valahogy, ha már kommentelni még nem nagyon volt időm... - bocsánat érte ^^')

A résszel kapcsolatban már nem ígérek inkább semmi, szeretném holnap feltenni, de ki tudja.... Lehet, hogy agyonüt egy zongora az utcán.

Way Back Into Life - previously

Sziasztok!

Ma vagy holnap szeretném feltölteni a következő Way Back Into Life részt, mivel kedden elutazom, és nem leszek itthon egy hétig. Viszont addig is, itt egy kis előzetes :) Remélem, tetszik!

Ikerhez közeledve magamon érzem a barna szempár vizslatását, és még így, látatlanban is kiráz tőle a hideg. Szeretnék a szemébe nézni, szeretném látni, hogy még mindig olyan komolyan gondolja-e, hogy velem akar lenni, mint akkor este. Mert nem beszéltünk meg semmit. Így a döntő előtt egyáltalán nem akarok felborítani mindent az életében, tudom jól, hogy neki most koncentrálnia kell. Ráadásul jött ez a fotózás is másnap reggel… De hogy őszinte legyek, igazából csak félek. Olyan határozottnak tűnt, mikor azt mondta, nem akar mással látni. De fogalmam sincs, mennyit változott az utóbbi néhány évben. Lehet, hogy csak féltékeny volt, lehet, hogy csak dühében mondta, amit mondott. Megérdemeltem tőle minden egyes szót azok után, amit a bulimon a fejéhez vágtam. És ezért nem fordulok most hátra, ezért nem nézek rá. Nem akarom látni, nem akarom tudni, ha mégsem úgy gondolta, ahogy én.

Mert azt pontosan tudom, hogy én mit éreztem tegnap. Mit éreztem, mikor azt hittem, lefeküdtem Ronaldoval vagy, mikor megláttam Sergio szemében a csalódottságot. Most már tudom, mit akarok, mit akartam valójában végig. Én azt hiszem, csak nem mertem elengedni Nicket, nem mertem elengedni a fájdalmamat, a hiányt, amit a családom elvetése okozott. Nem akartam, hogy eltűnjön a tátongó űr, mert egyszerűen féltem továbblépni. Féltem, hogy elfelejtem, mennyire szerettem Nicket és a kicsit. Féltem, hogy csak a fájdalom tart még életben, féltem, ha az eltűnik, nem marad már semmi. Féltem, hogy minden más érzés régen kiveszett belőlem.

Még mindig félek. Még mindig fáj. De tudom, hogy így nem élhetek tovább. Összeroppannék ekkora teher alatt.

Iker mosolyogva ölel magához, és egy puszit nyom a homokomra. Megkönnyebbültem, mikor ma reggel, mikor éppen belekezdtem volna a bocsánatkérésbe, azt mondta, nem haragszik. Nem lett volna erőm látni az ő arcán is a dühöt. Még akkor sem, ha tudtam volna, hogy egyedül magamnak köszönhetem.

Nyertem :)

Sikerült egy kicsit elkérnem apa laptopját, és legnagyobb megelepésemre egy e-mail fogadott, mely szerint nyertem egy nyereményjátékon egy könyvet :) Remélhetőleg már jövőhéten kézhez is kaphatom! Nagyon várom...! :) Teljesen felpörgetett a dolog. Bár szüleim már teljesen kikészültek
tőlem. Nem gyakran nevezek be ilyesmikre, de ha igen, eddig mindig alkalommal nyertem :D (Tudom, tudom, hülye mázlista vagyok... Bárcsak mindenben ilyen szerencsém lenne :)) VIP koncertbelépőhöz és Kanári-szigeteki nyaraláshoz is volt már szerencsém, úgyhogy lassan lottózni kezdek... :)

Egyébként holnap van az utolsó vizsgám, úgyhogy felszabadul nagyon sok időm, és bár a laptopom továbbra sem működőképes, néha el tudom kérni valakiét, így lehet, hogy sikerül majd frissítenem is. Remélem...! :) Mostanában teli van a fejem azzal az új történettel, amit két bejegyzéssel ezelőtt említettem, úgyhogy lehet, hogy ki kell írnom magamból még mielőtt bármi mást tudnék folytatni. De a Run Awayhez is nagyon sok ötletem van, a Way Back Into Life következő fejezete pedig már majdnem kész is. Úgyhogy most kivételesen jól állok :) Lehet, hogy ez ennek a két számnak is köszönhető. Nagyon sokat játsszák őket mostanában rádióban, és megtetszettek. Pedig Pinket nem is szeretem...

Worst day ever

Sziasztok...!

Tegnap túléltem az utolsó vizsgámat is ebben a vizsgaidőszakban, de nem úgy sikerült sajnos, ahogy
szerettem volna és az érettségi sem lett olyan jó, mint terveztem. Egyre inkább úgy érzem, hogy maradásra kényszerülök, és a BME-n fogok diplomázni. Persze még mindig kérdés, hogy vajon mikor... Mert nem állok olyan jól, mint szeretnék. Csúsztam már legalább egy félévet, de lehet, hogy kettő lesz belőle :(

Ráadásul ami Titeket a legjobban érint: tegnap egyszerűen kikapcsolt a laptopom, és azóta nem kapcsol vissza. Jó informatikus tanonc révén - és egy hatalmas adag segítséggel - sikerült egy kis életet lehelni bele, legalább addig, hogy lementsek róla minden adatot - persze ehhez is elég egyedi módszer és egy külső billentyűzet bekötése kellett. De így legalább nem veszett el egy írásom sem, a fotóim és az egyetemi cuccaim is megvannak... De a szervizt ezzel nem úszhatom meg és valószínűleg az alaplap-cserét sem, úgyhogy bizonytalan ideig csak telefonról tudok netezni, ami egyben azt is jelenti, hogy nem tudom majd feltölteni a közben esetleg megírt, elkészült részeket.
Megértéseteket előre is köszönöm ezzel kapcsolatban! Igyekszem minél hamarabb és minél gyakrabban jelentkezni - legalább ezen a blogon -,de e-mailben és facebookon mindenesetre végig elérhető leszek.

Puszi,
Tina

Good Bye, Csárli!