Jelentem, megvan a német nyelvvizsgám! :) Ha minden jól megy, jövő héten már a kezemben is tarthatom a frissen nyomott, a nevemre kiállított papírt, mely szerint tudok németül. Hát... Mondjuk én ebben kételkedem :D A magyarral már kevésbé állok jól. Jól lehúzták az egyik esszémet és volt olyan válasz, ahol egyértelműen jót írtam, mégsem fogadták el. Úgyhogy beadtam a fellebbezést, eredménye viszont csak a szóbeli után lesz :( Addig sajnos nem tudok semmi biztosat. Viszont hétfőn lesz egy vizsgám az egyetemen, szerdán magyar szóbeli, utána pedig kresz vizsga, úgyhogy van dolgom, nem is kevés, de egyelőre még élvezem :)
Azért egy rövid (tényleg rövid) részletet hoztam a Run Away 2. fejezetéből, aminek címe ...there is loneliness, és amit már nagyon régen fel kellett volna töltenem, de sajnos eléggé megrekedtem vele. Tudom, mit akarok írni, mégsem tudom elég jól megírni. Legalábbis nekem sosem tetszik eléggé, úgyhogy újrakezdem. De ígérem, ha túl leszek a magyaron, hozok új fejezetet valamelyik történetemből.
Ha egy világhírű focistával akar feltűnés nélkül
utazni az ember, akkor bizony figyelni kell egy-két dologra. Például nem
mehetünk bármilyen nagy szállodába, mert minden bizonnyal lesz legalább egy
lelkes rajongó, aki autogramot akar majd kérni, ezzel pedig akaratlanul is
óriási lavinát indíthat el. Megláthatja ezt egy férfi, és azonnal beugrik neki,
hogy honnan volt olyan fene ismerős a rövid, barna hajú srác a szemközti
szobából, akivel a mai napon már legalább négyszer futott össze a szűk folyosón,
de nem tudta hova tenni. A felismerést a férfi, bár tudja, a feleségét a
legkevésbé sem érdeklik a sportok, azonnal elújságolja neki, hogy bizony melyik
focista is lakik a szomszédjukban, a nő pedig nyilván pletykásabb, mint
bármelyik vidéki néni, és az információt tovább is adja a nála jó tíz évvel
fiatalabb szeretőjének, akinek nem is lehetne más foglalkozása, mint az
újságírás. A másnapi lapok már le is hozzák a hatalmas sztorit, természetesen
kibővítve és feltuningolva. Lavina. Egy végeláthatatlan lavina.
Így második nekifutásra, azt hiszem, sikerült
megtalálnunk New York alighanem legkisebb panzióját. Mindössze három kiadó
szobája van, ebből szinte magától értetődik, hogy kettő foglalt, tehát marad
egy. De legalább kétágyas – még akkor is, ha az a két ágy össze van tolva…
És van még valami. Valami új. Nem tudom, hogy kisregény, néhány fejezetes novella vagy hosszabb lélegzetű írás lesz-e belőle, de van egy új ötletem, ami mostanában egyszerűen nem hagy nyugodni. Annyit elárulok, hogy Iker és Sergio elég nagy szerepet kapnának benne, de tegnap éjjel, álmomban Ronaldot is belekevertem a történetbe. Aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle... :) A tervezett címét azért még elmondom: I Hate Myself For Loving You.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése