A moly.hu oldalnak és Izoldának köszönhetően idén immár másodszor gondolkodtam el azon így év végén, hogy vajon mit is csináltam ebben az évben életemben először, és úgy döntöttem, ezt a listát ezúttal meg is osztom Veletek :) Természetesen kommentben, saját blogbejegyzésben vagy bármilyen más formában szívesen olvasnám a Ti listátokat is!
2014-ben először...
... vezettem Trabantot
... váltottam sebességet a kormány mögött
... főztem tíz emberre több napig
... vezettem nem rokon autóját
... kerestem geoládákat
... szúrtam magamba injekciót (nem is volt olyan borzasztó!)
... voltam pszichológusnál
... robbantam le kocsival
... voltam MR vizsgálaton
... dolgoztam
... szólt hangszóróból, amit énekeltem
... voltam benne Top15-ben Schönherz Qpán
... kezdtem TRX és Hot iron edzésre járni
... fordultam ki magamból pasi miatt
... tartottam korrepetálást
... játszottam táncszőnyeges játékkal
... voltam "felnőtt kísérő" egy táborban
... nem voltam tisztában az érzéseimmel
... voltam könyvhéten és könyvfesztiválon
... mondtam el orvosnak latinul, melyik csontom és ízületem fáj
... jártam rendszeresen röpizni
... sírtam nyilvános helyen (legalábbis amire így kapásból emlékszem)
... láttam pókszázlábút
... főztem bográcsban
... másztam falat
... szereltem szét és raktam össze szekrénysort
... szakadt le a műkörmöm
... volt rögzítve a kezem tape-pel
... váltottam egy év alatt többször hajszínt
Szemvillanás csak s kész a bűn és az örökre tart, örökre büntet, öngyilkos haraggal és összetöri az emlékedet, téged. Ne hazudj. Ne halj meg. Élj benne. Ez a nagy pillanat. Vigyázz.
/Kosztolányi Dezső: Vigyázz (részlet)/
Szeretem ezt a verset, ki is van ragasztva a szekrényem ajtajára Szeretem, mert jó nem elfelejteni, hogy milyen könnyű végzetes hibát elkövetni. Egy pillanat elég arra, hogy rossz döntést hozz, és bárhogy szeretnéd is később visszacsinálni, az bizony örökre szól. (Ez a téma egyébként hamarosan előkerül majd az I Hate-ben is :))
A gifnek amúgy nyilvánvalóan semmi köze a vershez, de nagyon szeretem, mert brutális, hogy egy színész - jelen esetben Jensen Ackles - mennyi érzelmet tud sűríteni egyetlen pillantásába. Minden alkalommal megszakad a szívem pusztán attól, hogy nézem.
Alig néhány napja jelentettem be, hogy visszatérek a blogok világába, máris egy díjjal lettem gazdagabb. Vagyis igazából rögtön kettővel. Egyrészt nagyon köszönöm a bizalmat Noemi Solernek, másrészt pedig Dora Großnak, aki ugyan a másik blogomra küldte a díjat, remélem, nem haragszik, ha itt válaszolok a kérdésekre :))
Szabályok:
- Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
- Írj 10 dolgot magadról!
- Válaszolj 10 kérdésre!
- Tegyél fel 10 kérdést!
- Küldd tovább 10 embernek! 10 dolog magamról:
1. Zene-őrült vagyok. 3 hangszeren tanultam, ezen kívül énekelek 9 éve.
2. Nem zavar, ha a szobámban hatalmas a káosz, viszont ha csak egy könyvem is el lett mozdítva, azt rögtön kiszúrom.
3. Szeretem a képeket magam körül, úgyhogy teli is vannak a polcaim bekeretezett fotókkal barátokról, családról.
4. Egyszer informatikus-pszichológus leszek.
5. Gyűjtöm az öngyújtókat, akár működnek, akár nem.
6. Kedvenc állatom a teknős, van is egy Eric névre (nem) hallgató ékszertekim.
7. Allergiás vagyok az édesítőszerre, úgyhogy kb. semmit nem ehetek/ihatok, ami light.
8. Sztereotípia ide vagy oda, műkörmöm van már 2,5 éve és nagyon szeretem. Kompenzálom, hogy a zongorázás miatt előtte sosem lehetett hosszú.
9. Imádom a fülbevalókat, van is 6 lyuk a fülemen. Valójában volt 7 is, de az egyik úgy begyulladt, hogy ki kellett szednem.
10. Januárban megyek megcsináltatni életem első tetoválását.
Nomi kérdései:
1. Kaptál már olyan kritikát, amit nem éreztél jogosnak? Ha igen, hogyan reagáltál rá? Kaptam, bár nagyon régen, még a "bloggerkedés" előtt egy amatőr írói oldalon. Egy novellámról volt szó, a leányzó pedig minden áron meg akarta mondani, én mit miért írtam, ráadásul elég - khm... - bunkó stílusban tette mindezt. Válaszoltam rá, és igyekeztem neki elmagyarázni, hogy nem vagyok idióta vagy hülye csak azért, mert másképp látok dolgokat, mint ő, sőt, a befejezésből sem azt a következtetést kellene levonnia, hogy érzelemszegény környezetben élek. A végére azért még odatettem, hogy lehetne ugyanezt kevésbé bántó stílusban is mondani. Erre már nem válaszolt, sőt, aztán törölte a kommentet is.
2. Ki az a személy, akire a leginkább felnézel? Miért? Nem is tudom. Jó emberismerőnek tartom magam - ha már egyszer pszichológus leszek, na! -, úgyhogy az emberek nagy részében amellett, hogy találok valamit, amit csodálhatok, talán valamit, ami jó benne és figyelemre méltó, mert bizony szerintem mindenkiben van jó, látom a hibáit is, merthogy az is van mindenkiben. Így pedig azt a tényt, hogy esetleg felnézek rá valami miatt, rögtön kompenzálja egy-egy "hiba", amin talán változtatni lehetne. De csak, hogy ne higgye senki, hogy kikerülöm a válaszadást, azt mondom, hogy a hihetetlen eszéért felnézek a nővéremre, a világlátásáért és az elképesztő jó szívéért pedig az egyik legjobb barátomra, akit gyakran a bátyámnak is titulálok.
3. Van kedvenc bandád? Ha igen, miért pont az a banda a kedvenced? Kowalsky meg a Vega az abszolút kedvenc, mert imádom a szövegeiket, a stílusukat, a brutálisan jó hangulatú koncertjeiket és túlzás nélkül majdnem minden egyes számukat is. De nem sokkal marad el tőlük a Brains sem. Viszont ha zeneileg kéne mondanom, akkor mindenképp a Pentatonix lenne a válaszom, mert ők öten olyan iszonyú tehetségesek, hogy néha szinte fáj hallgatni őket. Amit ők művelnek, az acapella műfaj borzasztóan nehéz, és ők ennek ellenére iszonyúan jók.
4. Mit gondolsz a személyes blogokról? Hasznosak vagy feleslegesek? Ez a tipikus attól függ kérdés. Ha valaki csak azért nyit blogot, hogy saját magáról írjon, akkor azzal nem értek egyet, hogy nyilvánosan tegye. Pszichológiai értelemben persze nagyon is van haszna, de vannak dolgok, amik nem tartoznak másra. Viszont ha valami a véleményét, a világszemléletét akarja megosztani másokkal, akkor abszolút támogatom, akár egyetértek az adott nézőponttal, akár nem. Hiszen ez is egy személyes blog lenne vagy mi a szösz... :)
5. Melyik a kedvenc karácsonyi zenéd? Carol of the Bells :) A Pentatonix is feldolgozta (meg én is énekeltem kórussal).
6. Van kedvenc blogos történeted? Ha igen, melyik történet az és miért? Van jó néhány, amit nagyon szeretek, de mindig épp a legutóbb olvasott az aktuális kedvencem, mert azzal lesz teli a fejem napokig.
7. Mi az, aminek mindenképpen meg kell fogjon egy blogban ahhoz, hogy figyelemmel kövesd? (Ez lehet bármilyen témájú blog.) Nekem főleg a blogger stílusa ilyen. Kell, hogy legyen benne valami, ami tetszik vagy ha nem is tetszik, legalább felkeltei a figyelelmemet.
8. A karácsonyt vagy a szilvesztert várod jobban? Nem is tudom, talán a karácsonyt, mert ide jön szenteste az übercuki 2 éves unokaöcsém *.*
9. Ha egy napra lehetne, kinek a bőrébe bújnál bele és miért? Jó kérdés, talán a barátomat mondanám. Nagyon érdekelne, ő hogy látja a saját életét, vajon ugyanazt látja-e, amit én, még ha be nem is vallja soha.
10. Mi az a dolog, amit mindenképpen el szeretnél érni egyszer az életedben? Ha őszinte akarok lenni, rögtön az jutott eszembe, hogy szeretném egyszer úgy érezni, hogy elégedett vagyok magammal, de mivel tudom, hogy ez nem valószínű, hogy valaha megtörténik, inkább azt válaszolom, hogy szeretnék olyan döntéseket hozni, hogy a végén tudjam, jól döntöttem.
Dorka kérdései:
1. Milyen színűre díszítitek idén a karácsonyfát?
Hogy őszinte legyek, ezen még nem gondolkoztam. Tavaly megpróbáltuk pirosra aztán őrületesen vegyes lett a végén, úgyhogy lehet, hogy idén megpróbálom végre tényleg összehozni azt a pirosat vagy a piros-fehéret.
2. Megvannak már az ajándékok a családtagjaidnak?
Igen, most már mindenkinek, múlt héten sikerült letudnom az utolsót is, úgyhogy minden készen áll.
3. Ha mindenféle törvénybeli és pénzbeli korlát nélkül tarthatnál egy állatot, mi lenne az?
Farkas. Imádom az farkasokat már egészen kicsi korom óta. Gyönyörű és nagyon okos állatok.
4. Általában olyan hatást váltasz ki az emberekből az írásaiddal, amilyet szeretnél?
Igazából én nem szeretnék semmilyen konkrét hatást kiváltani. Rengeteg könyvet olvasok, aztán rengeteg értékelést is az adott könyvekről, de szerintem éppen az a szép az olvasásban, egy történetben, egy szereplőben, hogy mindenkinek mást jelent, mindenki mást lát meg benne. Éppen ezért én általában örülök minden észrevételnek, hozzászólásnak, mert érdekes megtudni, vajon más is ugyanazt érezte-e, amit én.
5. Tudja a családod, hogy írsz?
Tudják, persze, az első verseim és novelláim mindig szülinapokra, anyák napjára vagy névnapokra készültek. De ritkán olvasnak el bármit, amit én írtam. Jó, hazudtam. Inkább ritkán mutatom meg nekik, mit alkotok.
6. Mikor és hogyan kezdtél írni?
Hűha, hát szerintem általános iskolában írtam az első novellámat házi feladat gyanánt. Aztán verseket és meséket mindenféle rendezvényekre, versenyekre és rokonoknak ajándékba. Majd 12 éves korom körül kezdtem fanfictionöket, kisregényeket és regényeket írni szórakozásból.
7. A milánóit vagy a bolognait szereted jobban?
Mindkettőt nagyon szerettem, ami már csak azért is ironikus, mert gyerekként utáltam a paradicsomszószt! :) Most talán a bolognait épp kicsit jobban, de lehet, hogy csak azért mondom, mert azt ettem régebben.
8. Mi a kedvenc gyorskajád? (Feltéve, hogy van.)
Ez könnyű :) Nem sok gyorskaját eszem, sőt nagyon-nagyon sokra (mindegyikre, amiben ketchup van) allergiás is vagyok, úgyhogy nem nehéz a választás. Az abszolút kedvenc a Rodeo szendvics a Burger Kingből.
9. Van olyan film, amit mindenképp meg akartál nézni moziban, de nem sikerült rá eljutnod?
Ó, biztos, hogy van ilyen, de most csak azért sem fog eszembe jutni egy sem. Igazából relatíve sokat járok moziba, úgyhogy amit úgy feltétlenül nagyon meg akarok nézni, általában látom is - kivéve, ha nem találok társaságot hozzá.
10. Kinek adnád az Aranylabdát idén és miért?
A benn maradt háromból kell választani...? Akkor Ronaldo vagy Neuer, de a VB miatt talán inkább az utóbbi. Igazából nem tetszik, hogy Neuer néha iszonyú felelőtlenül viselkedik a pályán csak azért. Sokszor úgy érzem, csak azért csinálja, hogy megmutassa, érdemes az aranylabdára, tud olyan látványosan játszani, mint egy csatár. Egyébként ettől eltekintve továbbra is kitartok amellett, hogy Lahm vagy Schweinsteiger megérdemelne egy aranylabdát, még ha nem is olyan szembetűnő a teljesítményük, mint az ezer gólt lövő Messinek és Ronaldonak.
Kérdéseim:
1. Van álomvárosod, ahova egyszer mindenképp el szeretnél jutni?
2. Hallás vagy olvasás után tanulsz gyorsabban?
3. Tanulsz/tanultál valamilyen hangszeren?
4. Volt már "írói válságod"? Ha igen, hogy lendültél át?
5. Nézel sorozatokat? Ha igen, miket?
6. Van olyan haj, amit egyszer úgy kipróbálnál, de félsz, hogy hülyén fog állni és várnod kell, hogy újra a régi legyen?
7. Szeretnél tetoválást/percinget valaha?
8. Van háziállatod?
9. Kikkel töltöd a szentestét? És ha választhatnál, kikkel töltenéd?
10. Jó, nem tudok több kérdést kipréselni magamból. Helyette Boldog Karácsonyt kívánok! :D
Biztosan sokat hallottátok, hogy tegnap reggel a 123-szoros francia válogatott csatár, Thierry Henry bejelentette, hogy abbahagyja a profi futballt. Bár soha nem rajongtam különösebben a franciákért, őt valamiért nagyon megszerettem még gyerekként. Persze a maga 37 évével Henry egyáltalán nem számít már fiatalnak a játékosok között, és teljes mértékben megértem, miért vonul vissza, azért hiányozni fog!
Olyan csapatokban játszott, mint a Juventus, a Monaco, a Barcelona és az Arsenal, utolsó négy profi évét pedig New Yorkban töltötte. Francia, angol és spanyol bajnok lett az évek során, nyert FA és Spanyol Kupát, valamint Klubvilágbajnokságot is. A francia válogatott mezét 123-szor öltötte magára - és ezzel ő a második legtöbb válogatottsággal rendelkező francia -, ez alatt pedig 51 gólt szerzett - ebben viszont ő a rekorder Michel Platini, az UEFA jelenlegi elnöke előtt. Tagja volt az '98-as világbajnokságot és a 2000-ben Európa-bajnokságot nyerő keretnek, egyszer pedig a Konföderációs Kupát is magasba emelhette 2003-ban. Azt hiszem, állíthatom, hogy csodálatos karriert tudhat maga mögött.
Harry Houdini híres volt arról, hogy úgy tudott eltűnni a közönség szeme elől, hogy senki nem tudta megmondani, hová lett. Nos, azt hiszem, valahogy én is így tettem az utóbbi, igencsak hosszú időben. Őszintén sajnálom, de szeretném, ha egy kicsit megértenétek. Kellett egy kis pihenő, kellett, hogy egy kicsit rendbe tegyem a saját életemet, érzéseimet, csak utána foglalkozhatok bármi mással. Nagyon mélyen voltam, talán a padló alatt is, és onnan bizony tényleg nagyon nehéz feltápászkodni és visszamászni. Nem is ment volna egyedül, de szerencsére volt segítségem, és most végre úgy érzem, megint jó úton járok, sikerült ismét egyenesbe kerülnöm. Bár a magánéletemben és a családomban még mindig vannak problémák, legalább az iskolával sikerült dűlőre jutnom, letettem a voksom a pszichológia mellett - ezzel persze az informatikát egy időre háttérbe szorítva - és ez végre jól megy! :)
Ennek örömére kicsit előre hozva az újévet, fogadalmat teszek Nektek: fogadom, hogy nem tűnök el újra szó nélkül :) Mint azt észrevehettétek - már, ha jár még arra bárki is - a történetes oldalamat elkezdtem kicsit átalakítani. Még nincs kész, tegnap este ennyire volt energiám, de igyekszem befejezni, hamarosan pedig érkezek is az egyik történetem - tippelhettek, melyik, kíváncsian várom :P - folytatásával, erre a blogra pedig egy bejegyzéssel, amiben tisztázom, melyik sztorinak mi lesz a sorsa. Ezen kívül persze az olvasási elmaradásaimat is igyekszem vizsgaidőszakban pótolni, úgyhogy senki ne lepődjön meg, ha egy régebbi bejegyzésére kap tőlem kommentet! :)
