Houdini

Harry Houdini híres volt arról, hogy úgy tudott eltűnni a közönség szeme elől, hogy senki nem tudta megmondani, hová lett. Nos, azt hiszem, valahogy én is így tettem az utóbbi, igencsak hosszú időben. Őszintén sajnálom, de szeretném, ha egy kicsit megértenétek. Kellett egy kis pihenő, kellett, hogy egy kicsit rendbe tegyem a saját életemet, érzéseimet, csak utána foglalkozhatok bármi mással. Nagyon mélyen voltam, talán a padló alatt is, és onnan bizony tényleg nagyon nehéz feltápászkodni és visszamászni. Nem is ment volna egyedül, de szerencsére volt segítségem, és most végre úgy érzem, megint jó úton járok, sikerült ismét egyenesbe kerülnöm. Bár a magánéletemben és a családomban még mindig vannak problémák, legalább az iskolával sikerült dűlőre jutnom, letettem a voksom a pszichológia mellett - ezzel persze az informatikát egy időre háttérbe szorítva - és ez végre jól megy! :)

Ennek örömére kicsit előre hozva az újévet, fogadalmat teszek  Nektek: fogadom, hogy nem tűnök el újra szó nélkül :) Mint azt észrevehettétek - már, ha jár még arra bárki is - a történetes oldalamat elkezdtem kicsit átalakítani. Még nincs kész, tegnap este ennyire volt energiám, de igyekszem befejezni, hamarosan pedig érkezek is az egyik történetem - tippelhettek, melyik, kíváncsian várom :P - folytatásával, erre a blogra pedig egy bejegyzéssel, amiben tisztázom, melyik sztorinak mi lesz a sorsa. Ezen kívül persze az olvasási elmaradásaimat is igyekszem vizsgaidőszakban pótolni, úgyhogy senki ne lepődjön meg, ha egy régebbi bejegyzésére kap tőlem kommentet! :)