Az elmúlt néhány hétben, mint azt több ízben is kifejtettem, úgy éreztem, a hullámok összecsapnak a fejem felett. Most azonban már nem csak összecsapnak, de el is lepnek engem, és fuldoklom. Nem találom a helyem, nem találom a célom, és pocsékul érzem magam minden lehetséges szinten.
A hétvégémet táborozással/táboroztatással töltöttem, és rájöttem valamire. Valami nagyon fontosra. Egyedül vagyok. Mégpedig önszántamból. Mert nem hagyom, hogy az emberek megismerjenek, sőt, inkább megoldom mindenki más problémáját, segítek mindenkinek mindenben, csak hogy addig se kelljen magammal, a saját életemmel foglalkoznom.
Ott voltam hétvégén ezekkel a srácokkal, és jobban éreztem magam, mint az elmúlt pár hónapban összesen, de újra és újra beférkőzött a gondolat az agyamba, hogy bár a barátaimnak tartom őket, semmit nem tudnak rólam. Azt tudják, hogy engem éjjel fél háromkor is felhívhatnak, én ugrok, ha baj van (mert volt már erre is példa...), de igazából azt nem tudják, hogy én sosem kérnék tőlük hasonlót. Nem kérnék segítséget. Nem csak tőlük, senkitől sem. Félreértés ne essék, imádom őket. Egytől egyig. Idióták, de éppen annyira, amennyire kell, egy pillanatra sem lehet unatkozni mellettük. Megnevettetnek, meghallgatnak, hasonlítanak rám. De ennyi. Nagyon kevés ember van, akiket közel engedek magamhoz, kevesen vannak, akik ismerik az életemet, igazán ismernek engem.
Ezen akarok most változtatni. Így, három nap sírással a hátam mögött, úgy érzem, elég volt! Komolyan, most elég mindenből. Magamra vállalom az egész világ problémáit, és közben hagyom, hogy a sajátjaim mérföldekkel túlnőjenek rajtam... Szép kis pszichológus leszek...
Nominak néhány nappal ezelőtt már mondtam, hogy én napló helyett novellákat írok. Csakhogy ezeket soha nem mutatom meg senkinek, mert nagyon személyesek. Akkor azt mondtam, nem akarom, hogy ezeket bárki elolvassa, de azóta ezen nagyon sokat gondolkoztam, és úgy döntöttem, talán épp itt lenne az ideje, hogy megtudjátok, hogyan lettem az a lány, aki vagyok. Lesznek olyanok, amik gyerekesnek tűnnek, és valójában azok is, mert évekkel ezelőtt írtam, de akkor úgy éreztem, ez fontos, és ha akkor úgy éreztem, bizony az is volt.
Szóval ezekből a novellákból fogok feltölteni néhányat. Lesznek régebbiek, újabbak és egészen frissek (tegnap befejezettek) is. Addig is kérek egy kis türelmet, hogy összeszedjem magam.
2013. november 26., kedd
2013. november 17., vasárnap
Tipikus...
Természetesen most, hogy holnap két nagyon fontos zh-m is lesz, és tanulnom kéne, mint a gép (napok óta ezt is teszem), megszállta a fejemet egy új novella meg persze Sergio Ramos és az ő meg
nem született kisbabája, aki természetesen a fejemben már nagyon is él, és borzasztóan aranyos, és éppen olyan, mint az apja, és én imádom :D Tipikus. Mindig akkor van ennyi ötletem, ha nem kéne...
Szóval annyi, de annyi gondolatom van, amit nem tudok kiverni a fejemből, de le sem írhatom, mert akkor garantáltan megbukok holnap, azt pedig sajnos nem engedhetem meg magamnak. De nem kell aggódni, természetesen mielőtt ebbe komolyabban belefogok, befejezem a Time to Change-et, és frissítek mindhárom történetemből (kezdenek sokan lenni... :\). Egész jól állok velük, kivételesen mindegyiket tudom, hogyan akarom folytatni, úgyhogy most biztosan nem kell majd nagyon sokat várni.
Viszont jövő hét végén táboroztatok gyerekeket, úgyhogy biztosan nem lesz időm írni, de azért nagyon várom :) Mindig jól szokott sikerülni, csak azon lepődök meg, mikor nem mernek letegezni a hetedikesek :D Pedig ennyire nem vagyok ám ijesztő. Még akkor sem, ha a főszervező úgy mutat be, hogy garantáltam hallgassanak rám a későbbiekben.
Szóval sok a dolog, kevés az idő, és be is fejezem mielőtt itt ragadok bloggeren tanulás helyett :) Akinek kritikával/olvasásssal vagy mindkettővel lógok, ne aggódjon, hamarosan (mondjuk a holnapi nap után) pótlom! :) És a 30 day football challenge-et is folytatni fogom! (Ezt még ma tervezem.)
nem született kisbabája, aki természetesen a fejemben már nagyon is él, és borzasztóan aranyos, és éppen olyan, mint az apja, és én imádom :D Tipikus. Mindig akkor van ennyi ötletem, ha nem kéne...
Szóval annyi, de annyi gondolatom van, amit nem tudok kiverni a fejemből, de le sem írhatom, mert akkor garantáltan megbukok holnap, azt pedig sajnos nem engedhetem meg magamnak. De nem kell aggódni, természetesen mielőtt ebbe komolyabban belefogok, befejezem a Time to Change-et, és frissítek mindhárom történetemből (kezdenek sokan lenni... :\). Egész jól állok velük, kivételesen mindegyiket tudom, hogyan akarom folytatni, úgyhogy most biztosan nem kell majd nagyon sokat várni.
Viszont jövő hét végén táboroztatok gyerekeket, úgyhogy biztosan nem lesz időm írni, de azért nagyon várom :) Mindig jól szokott sikerülni, csak azon lepődök meg, mikor nem mernek letegezni a hetedikesek :D Pedig ennyire nem vagyok ám ijesztő. Még akkor sem, ha a főszervező úgy mutat be, hogy garantáltam hallgassanak rám a későbbiekben.
Szóval sok a dolog, kevés az idő, és be is fejezem mielőtt itt ragadok bloggeren tanulás helyett :) Akinek kritikával/olvasásssal vagy mindkettővel lógok, ne aggódjon, hamarosan (mondjuk a holnapi nap után) pótlom! :) És a 30 day football challenge-et is folytatni fogom! (Ezt még ma tervezem.)
2013. november 12., kedd
30 Day Football Challenge - Day 20
30 Day Football Challenge
Day 20 - Favorite save
Day 20 - Favorite save
Mint az a fenti képekből is kiderül, nincs kedvenc mentésem. Viszont van sok kapus, akiknek sok gyönyörű védésük volt az évek során :) A lista a teljesség idénye nélkül: Iker Casillas, Oliver Kahn, Pepe Reina, Király Gábor, Bogdán Ádám, Petr Čech, Gianluigi Buffon és még sokan mások, akik nem jutottak eszembe első körben.
Íme néhány videó is :)
2013. november 11., hétfő
2013. november 10., vasárnap
30 Day Football Challenge - Day 18
Day 18 - Favorite match
Azt hiszem, ez is egy kis magyarázatra szorul. Nincs kedvenc meccsem, vagyis inkább végtelenül sok van. Szeretem mindet, ami pörög, mindkét csapat küzd a végsőkig, nem adja fel, izgalmas és egyáltalán nem kiszámítható. Ilyen volt a 2013-as Szuperkupa, melyet a Chelsea és a Bayern játszott vagy a nemrégiben zajlott BL csoportkör Juventus-Real mérkőzése. Ilyenkor számomra mindegy, hogy mi az eredmény, élvezettel nézem. Tudom, ez talán furcsa lehet egy szurkolótól, hogy nem bánja, ha nem nyer a csapata, de így van. Ha mindent megtettek, nem érdekel :)
És akkor felmerül a kérdés, mit keres ebben a felsorolásban a Győr-Bayern meccs. Nos, a történet annyi, hogy ez volt az első, amit élőben láttam. Ráadásul a tíz éves korom óta kedvenc csapatom játszott Magyarországon, láthattam Schweinsteigert, Lahmot, Neuert, és bizony ez volt az első mérkőzés, melyen Götze Bayern mezben lépett pályára. És én ott voltam....! :)
És akkor felmerül a kérdés, mit keres ebben a felsorolásban a Győr-Bayern meccs. Nos, a történet annyi, hogy ez volt az első, amit élőben láttam. Ráadásul a tíz éves korom óta kedvenc csapatom játszott Magyarországon, láthattam Schweinsteigert, Lahmot, Neuert, és bizony ez volt az első mérkőzés, melyen Götze Bayern mezben lépett pályára. És én ott voltam....! :)
Something I forgot
Sok minden történt mostanában velem és mellettem. A családommal, körülöttem, az iskolával, iskolákkal, és mint az több bejegyzésemből is látszott, nem nagyon találtam a helyem. Hogy pontosabban fogalmazzak, nem nagyon találtam önmagam. Most viszont egy kicsit rendeződni látszanak a dolgok, és ez lehetőséget ad arra, hogy újrakezdjek valamit,ami nagyon elfelejtődött az utóbbi időben. Ez pedig a 30 napos kihívás, amit még nyáron csináltam, és azzal a lendülettel félbe is hagytam. Tudom, nem szabályos, hogy ennyi kihagyás volt a napok között, hiszen több hónapról beszélek. De nem tudtam ezzel foglalkozni, igazából nagyon sok mindennel nem tudtam foglalkozni, amivel igenis kellett volna. De most itt vagyok, úgyhogy újult erővel, átgondoltan következik még a mai nap folyamán a 18. nap :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)